köszönöm mindenkinek a bátorító szavakat, igyekszem nem elkeseredni. nem egyszerű az élet, ha az ember lánya nem a karierre helyezi élete csúcspontját, hanem a lelki, esetleg a szellemi életére. nem tudok törtető, haszonleső nő lenni, valahogy nekem az nem megy, és a barátaim közül is egyre inkább kiszelektálom azokat, akik ilyenek. nah igen, de akkor meg oan kevesen maradnak?! Hétvége volt a legtipikusabb példa: egész vasárnap egy oan embert kerestem, akivel a strandra ki lehet menni, de senkit nem találtam. akivel jó lett volna, ő nem ért rá, a többiek meg a balcsin, meg erre-arra, és itthon punnyadtam, mert nem volt kivel kimenni. nah mindegy, legközelebb tökegyedül kihúzok, és nem érdekel, semmi. jah, ez most nem egy de egyedülvagyok és desz*r nekem duma, mert egyébként halál nem vok ám egyedül, éppen csak amikor a rosseb rámjön nincs akivel spontánprogit lehetne összehozni. teli vagyok napallergiás kiütésekkel. éppen a halálomon vagyok:viszket és fáj, de szenvedek :D Dejóisanagymeleg