Hamarosan elérkezik az idő amikor otthonosak leszünk.a bútorok felújításra várnak, a ház nemkülönben, de a miénk lesz. Végre. Tegnap tudatosodott bennem: Évek óta nézegetem a monitoromon egy mályva színű ház képét kék ablakokkal- muskátlikkal, és erre tessék, egy mályva színű házat vettünk. Szerelem volt első látásra. Szó szerint, mert igazából csak a részleteket nem néztük meg. Tudjuk, hogy lilaakác van az udvarban, meg kovácsműhely, meg takaros kiskert, és parasztház üveges terasszal, meg szűk fürdőszoba, de van pince, spejz,kamra... De hogy milyen állapotban van a tető vagy az ablakok?! Annyira elvesztünk a tervezgetésben, hogy eszünkbe sem jutott ilyen gyakorlati dolgokat megnézni. Összesen kétszer voltunk eddig a házban- egyszer amikor megnéztük és megegyeztünk- másodszor amikor felmérték a házat. Hogy most hol tartunk? A ház értékének 1/3-a kifizetve, hitelre várunk, de már minden bútornak megvan a helye, lerajzoltunk-elterveztünk mindent, akcióra-ugrásra készen várjuk, hogy megalapozhassuk önálló életünk, és végre kilépjünk a nagyvilágba. Természetesen Rágcsával :)

Néhány szót írok csak, aztán később megpróbálok visszaemlékezni mindenre. Mozgalas időszak volt, szakács lettem- igaz, csak papíron, mert borzasztó sokat kell még tanulnom, hogy egyszer azt mondhassam: tudok főzni. Kicsit dolgoztam a szakmámban, aztán sokat nem, most meg újra gyári munkás vagyok, de örültem, hogy ezt is találtam, mert a vendéglátás hihetetlenül kihasználja-átveri a dolgozókat.

Kétségeim támadtak az utóbbi időben. Rágcsával nagyon jól megvagyunk, nincs veszekedés  (azért sógornő igyekszik most is alánk keverni,nem sok sikerrel) valahogy mégis, most, hogy új helyre kerültem, új emberekkel kerültem össze új kísértés mondhatni a megkísértés jött el az életembe, igen, persze, megen egy pasi. Valahogy nem azt álmodozom, ha néha hagyok teret a fantáziámnak, hogy rágcsa nélkül, hanem, hogy ezzel az új pasival... nem is tudom, hogy mit igazán, mert ennél tovább sosem gondoltam, csak együtt, nah, ha most gruppenre gondolsz, akkor totál félreértettél, lapozz vissza és olvasd el újra, mert tényleg nem ilyesmiről van szó. Vajon nem-e emiatt a megkísértés miatt mennek tönkre a kapcsolatok manapság olyan szép számmal? Vajon mit csináltak elődeink, hogy akkoriban sokkal kevesebb válás volt? Vajon nem-e Rágcsa őrült tiltakozása az elkötelezettség ellen taszít bele ebbe a talán csak fiktív kísértésbe, de tényleg, fontos-e az elkötelezettség? Lehet-e valaki fontos, akit félt a lehulló falevéltől is, de nem mer bevállalni egy karácsonyi vacsorát, mert 2 év után már lehetnek olyan elképzelései a családjainknak, hogy hmm, talán azért tartjuk a nagy kajálást, hogy valami nagy hírt jelentsünk be? Eh, ehhez hozzátartozik, hogy jóban vannak a családjaink is, a szüleink ezer éve, még akkorról ismerik egymást, amikor még nem is voltak párokban. Szóval a kísértés: apró jelek ezrei, hűségesbarnakutyaszemek átható nézése, finom, szinte észrevehetetlen, mégis érzéki érintések, tudod, olyan elfutunk egymás mellett, de azért összeér a kézfejünk, vagy simán elférne mellettem, de megfogja a csípőmet, hogy el tudjon menni... szóval, ilyen kis apró, de jóleső jelek, amiket igazából lehet, hogy csak én képzelek be, de mégis jólesik, hogy nem dől össze a világ, ha ez a kapcsolat nem jönne össze, hiszen nem ő az egyetlen csepp a tengerben, de mégis. Tudom, kit szeretek, tudom, ki a fontos és azt is, hogy ha nem változik olyan irányba, amit én is szeretnék, akkor nem egy az ututnk. Vagy nekem kell lemondanom olyan vágyakról, mint a család, vagy egy gyermek?Sok a kétség, és akárhányszor hozom szóba ugyanaz a válasz, nem alkalmas rá az idő. Vajon háborúk idején hogy születhettek gyermekek? akkor hogy volt alkalmas az idő? Tudom, azért fél az egésztől, mert túl sok rossz házasságot lát a környezetében, túl sok tönkretett lelkű kiskrapekot, kiscsajt ahhoz, hogy féljen ettől a lehetőségtől, de vajon nem-e ettől ember az ember, hogy képes legyen a döntéseivel uralni az életét, és nem ösztönből cselekedni? Klasszikus nézeteket vallok? háááát, kövezzetek meg érte, de tényleg. manapság túl hamar menekülnek el egymástól a párok ahelyett, hogy rendbehoznák a kapcsolatukat, bár az is igaz, nem vagyok válásellenes, hiszen, ha tényleg minden lehetőséget eljátszottak, akkor jobb, ha nem keserítik egymás életét. ma nem foglalom össze, mint Lenke néni a Szomszédokból, meg erőm sincs átolvasni, úgyhogy ha hibát találsz rakd zsebre :P

 

 

Zajlanak az események, ha lesz időm nekiülök és megírom memoárom az elmúlt időkről, de most csak annyit, szakácsnak tanulok, és piszokkemény 3 év anyagát 7 hónap alatt benyesni XD

Mostanság megint milyen kis negatívra vettem a figurát :D Nincs ám semmi para, max nem lesz munkám, e'vixik a kocsimat, meg ilyenek. Fene megette, akárki volt is az az őstulok, aki ezt az egész válságot elkezdte, abbafejezhetné, mert sajna ezt mi szívjuk meg, akik igazán nem gazdagok, viszont annyira nem is szegények, vagy inkább eddig nem voltak azok. nade majd most... affene. épül a tecso felénk, tegnap voltunk arra, nem is lesz kicsi. a spár szemetesénél láttam a múltkor mobiltelefonos hajléktalan szedeggette ki a konténerből az előrecsomagolt kaját. lehet, ez lesz a jövő :S a tv meg csak a kiskorúak papás-mamás játékaival van elfoglalva. hiába, kell valami, amivel elvonják a figyelmünket a politikusaink bénázásairól. Azért kell ám 80 millás verda, végülis mintha mostanában egyre többen követelnék a fejét néhágy politikai atyaistennek. A korona eljelzálogosításán mindenesetre felhördültem én is. Az, hogy az ovodákat és iskolákat belevették a hitelfelvételbe nem számít, nincsenek már gyerekek úgysem, az a pár tucat meg majd bekerül valami megyei iskolába és kész, de hogy a parlamentre és a koronára is, az már túlzás. mármint, ha nem lesz parlament a képviselő urak hol fognak melegedni? legalább egy hajléktalanszállást lehetne belőle kihozni, ha majd odáig fajulnak a dolgok. ehh, nevetséges...

És akkor szertefoszlottak az álmok... egy időre... talán, az évek meghozzák majd a jutalmat a türelemért... talán...

Eltelt egy kis idő, lassan letisztulnak az érzelmek, előjönnek a szürke hétköznapok. Vajon két ekkora szabadságvággyal rendelkező ember egymáshoz tartozhat-e hosszú távon?! Mintha egymást tartanák kordában és vissza attól, hogy önmaguk lehessenek. Mitől van ez a pesszimizmus? Biztosan nem most kezdődött bennem, talán csak eddig nem figyeltem az apró jelekre, vagy az ünnepek miatt, mivel most sokkal több az együtt töltött idő, jönnek elő azok a rigolyák, amik a munka sodrásában fel sem tűnnek az embernek? A kötelezettségek azok, amik nehezünkre esnek? Vajon fel kellene hoznom ezt a témát Neki? Csak én érzem azt, hogy megfulladok, és nincs sehol a mentőkötél? Olyan, mintha kiszabadulnék, amikor egy kis időt külön töltünk, és akkor aztán azt sem tudom, mihez kapjak, mert annyi az elmaradt teendőm, de ha együtt vagyunk fel sem merül, hogy azzal kellene törődnöm, mert sokkal fontosabb, hogy együtt lehetünk. Most nagyon ellentétes vagyok?! Időt kellene kérnem? igen, idő kell! miért nem lehet egy napot kinyújtani mondjuk 50 órásra? akkor talán utol tudnám érni magamat. Na jó, ezt én sem hiszem el, ne vigyorogj rajtam, de akkor sem lenne rossz. Amúgy voltunk sétálni egy hatalmasat, úgy 6 kilométereset, nem volt rossz, nem is fáradtam el, és rengeteg energiát kaptam tőle, jó volt csak kettesben lenni, elfelejteni kicsit, hogy mások is vannak a világon. Lehet, hogy ez a bajom? Hihetetlen, de igazi utálatot érzek a világ iránt. Ez a válság tönkretesz mindent. Semmilyen jövőképem nincs, amiért úgy érezném, hogy érdemes küzdeni, amiért akarnám azt, hogy legyen holnap.

Hát, az elmúlt időszakban nem vok valami bőírású fajta, de alig van vmi kis szabadidőm, ami meg akadt azt gyors kihasználtság végett szobafestésre fordítottam. Ezúttal pázsitzöldet akartam, lett belőle bilizöld, de nem számít, tetszik. Minden happi, készülök a karácsonyra és a jövő évre. van gyönyörű mikulásvirágom is, szép krémszínű fajtából, a karácsonyfánk is idén valami bézs-arany kreáció lesz, merthogy idén lesz nálunk is. Nem volt mostanában úgysem, hiszen nem is ünnepeltük itthon sosem a karácsonyt, tesóméknál meg annál nagyobbat állítottunk, hiszen a gyerekeké inkább ez az ünnep. nah, barátnőm kislányának ajánlok egy mesét így karácsonyra. :)

Czöndör Cecília:
Mézengúz Lilike és a piros rósák
 

Ma kérésre sütöttem csokis muffint. Ráizugultam egy netes oldalra, ahol milliószám voltak a receptek, ki is szúrtam egy ígéretest, nevezetesen a csokicsoda nevű remekbe szabott süteményt. beírom a receptjét, hátha elveszítem a cetlimet :)

15dkg étcsoki(én vettem csokipelyhet)
10dkg vaj(jó, ha nem hűtőhőmérsékletű)
10dkg cukor, 1cs vaníliáscukor
1 ek kakaópor
3 tojás
10dkg liszt(recept réteslisztet írt, de honnan szedtem volna?! viszonylag kevés réten terem liszt mifelénk)
1 tk sütőpor( fél csomaggal laza mozdulattal szórd bele)
2ek méz ( mééééz?! minek?! egy kis vizet tettem hozzá, csak hogy híguljon a tészta, de épp egy gyűszűnyit ám)
nah, ha mindent sikerült három napi bevásárlás keretein belül összeszedned, akkor frankó csaj vagy. nekem csak a kakaópor maradt el, de szerencsére anyám konyhájában az is akadt. muffinokról köztudott, hogy csak össze kell keverni és már sütheted is. aha, már akinek nem kristálycukra van csak otthon. tehát kicsit felvertem a cukrot-tojást, aztán minden száraz alkatrészt bele. sütő előmelegítve, ahogy kell,betolod kb 20 percre. nah, addig klasszul összemosogatsz. álj, necsináld, odaég, lesül nem lesz jó. meg kell fordítani, mert a sütő nem egyenletesen süt, de figyelj, alkalmas pillanatban nyisd, mert különben összeesik. amikor olyan szagok jönnek a sütőből, hogy bakker elégett a csokoládé és lekapcsolod gyorsan, kiszeded tányérra, nehogy tovább égjen az alja a forró tepsiben és még úgy szájégetős melegen megkóstálod, nah, nyelved oda, szád összeragad és valóban égett ízt érzel. totál kiakadás, már azon gondolkodsz, honnét szerzel még több alkatrészt, mert az nem létezik, hogy háziasszonyok tízezrei istenítik a receptet, csak pont neked nem sikerül, arra kihül és kíváncsiságból újra megkóstolod, talán annyira nem is égett oda, nah akkor jösz rá, nincs is semmi baja a sütinek, éppen jó, csak mivel forró volt más ízek jöttek elő. kb ennyi volt a sztori. keresztfiam vaníliafagyihoz ette, kb két kanál fagyi és egy hangyamorzsányi muffin adagolásban :)

-Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít-mondta a róka.- Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőnél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
-Jó,jó, de hogyan?- kérdezte a kis herceg.
-Sok-sok türelem kell hozzá-felelte a róka.

Sokszor úgy érzem, én vagyok a róka. a róka és a herceg is egy személyben. Aztán csak a herceg és újra elölről. Olyan tanításokat kapok az élettől, amikre nem voltam felkészülve. Nem rosszak, sőt! Nem hittem volna, hogy valaha is megérem, hogy úgy fognak szeretni, ahogy az maradéktalanul jó nekem, és képes leszek azt ugyan úgy viszonozni. Csupa jó, nem is, fantasztikus dolog történik. Élvezem miden percét az életemnek, még akkor is, ha nem minden területe egyformán tökéletes és kiegyensúlyozott. Hiába noh, az egyik részről elvesz, a másik részre duplán ad. Hogy értsd is: elküldések vannak a munkahelyemen, és úgy néz ki, csak idő kérdése, mikor kerül rám a sor. Valahogy mégsem tud ez most letörni, hihetetlen bizakodással nézek a jövőbe. Fantasztikus, hogy képes vagyok ilyen hurrrrrrá optimizmussal írni, amikor két napja műtöttek, és amitől állítólag már félig halni kellene készülnöm. Nem is fáj. Igaz, amikor fájt sem mutattam, mert akiket szeretek árgus szemmel figyelték: Jajistenkém szegényke, nem lesz rosszul, jól van... tapintható volt az aggódásuk. Ilyen helyzetben nem lehet elengednie magát az embernek. Mindenesetre, ha igaz, hogy minden betegség csupán fizikai tünete a lelki betegségnek, akkor ezzel a műtéttel nekem a lelkemből is kivágták a kórt, vagy az is lehet, hogy mire a műtétre került a sor, már nem volt a lelki betegség jelen, csak a testem nem volt már képes a sok éves lelki sérülés tüneteit eltüntetni. Nem tudom, de elmúlt. Sokkal felszabadultabbá váltam. Jól esett az az ölelés, az az ájulat-alvás, az ölelő karokban. Barátnőmmel találkoztam tegnap, és úristen, mennyi mondanivalóm lett volna, és mégis, milyen hihetetlen keveset tudtunk beszélni, holott nem voltak csendes pillanatok. túl sok minden túl rövid idő alatt. Ehh, van még idő... több életnyi is talán...

Újabban alig bírom mozgatni a kezeimet. Könyéktől lefelé mintha elgyengültem volna. Jah, és valahogy sikerül mostanában mindíg beégni. megbotlok, félrenyelek, lefejelek ezt-azt... tisztára kikészít ez a nagy boldogság. :DDD Vajon mindenki így éli meg?! Ha nincs velem szomorú vagyok és magányos, ha velem van akkor meg csak ő van, mintha megszűnne tér-idő. Igyekszem meghagyni a függetlenségét és igyekszem nem függeni. Talán ez a titok?! Úgy szeretni, hogy a másikat ne verd rabláncra és te magad se kerülj békjóba?! Tanulni kell, hogy éld meg-át az érzéseidet. Nemrég megtanultam, milyen az, amikor valaki minden perced számonkéri, rádmászik és nem hagy levegőt venni. most végre lélegzem. Nem próbálom, csinálom. lassan kezdenek értelmet nyerni a mondatok, amiket barátnőmtől egy-két éve kaptam. Valahogy így szóltak: akármit csinálsz, azt csináld szívvel-lélekkel, ne csak próbáld. lélegezni sem próbálsz, hanem csinálod. nah, mára is eldurrantottam egy bölcseletet :)

Szerencse, hogy a világ úgy teremti meg magát, hogy abba nekünk nincs túl sok beleszólásunk. Megjelent az életemben a nagy Ő, persze, ezt már naon sokszor mondtam, meg azt is, hogy de ez most komoly, és itt a vége az útnak és majd most jól megteremtem magamnak a tökéletes életet, hát nem szabadkozom. Vagy igen, vagy nem(szereintem igen :DDD) Annyi bizonyos, elért a végzet, vagy akármi. rengeteg közös ismerős van, hihetetlen, hogy eddig nem találkoztunk. Ha egymásra nézünk ugyan azok a dolgok jutnak eszünkbe, közösek az érdeklődési területeink, még zenében is ugyanazokat hallgatjuk. Majd a jövő eldönti, mi lesz, kíváncsian állok a holnap elébe. :)))

Budapest,Budapest de csodás.... Hétvége fantasztikus volt. Voltunk a hősök terén, a népligetben, a margithídon sétáltunk és a margitszigetet végigjártuk. Valami családi nap volt, hallottuk élőben a KaszaTibit énekelni. hűű, jó hangja van. Jól megeredt az eső, a margit híd alatti kis aluljáróba menekültünk előle. jó volt nah :) igaz, a náthát és a begyulladt fogat kihagytam volna szívesen.

Kirándulni voltam. Megint rohanok bele a groteszk helyzetekbe. Vajon miért van tele óvszerestasakokkal a Farkas erdő?!

Hogyan kell felvenni az új élet fonalát?! Hogyan kezded előlről, ha a szíved mélyén kezded megérteni, nincs már visszaút, de félsz még az újba tekinteni? Vannak dolgok, amit az idő sem képes helyrehozni, mégis túl kell élned, át kell lépned, esetleg feldolgoznod, hogy a jövőd ne szennyezze be, hogy ne keríthessenek hatalmukba ezek a mély sebek. Hogyan maradhatsz önmagad, ha minden a feje tetejére áll benned,és a környezetedben egyaránt? Hogy őrizheted meg a higgadtságod, a lelkibékéd, a nemlétező kiegyensúlyozottságod? Letelt a 3 hónap. holnap... aztán megint várakozhatsz az eredményekre...

Hétvégén kiköltözöm a kisházba, ha sikerül addigra lerakatnom a műpadlót. lesz saját kiskuckóm, kisfürdőm egyszemlavórral. a wc is csak pár méterre lesz, de villany van. kiskonyha, mikróval, vízforralóval, , egy szem pult, de az enyém :) alig bírok magammal. ma jött meg az elhatározás: nekem ott kell laknom. nem nagy lépés, hiszen csak az udvarba költözöm ki a szülőktől, de mégis:kislépés a sajátélethez :)

Az elkövetkezendő idők legfonotsabb feladatai a számomra. Sok harc és tanulni való vár rám.

elég nehéz leírni a történteket, főként, hogy tudom, én kezem sem egészen tiszta a buliban. Több, mint két hete ismerkedek egy fiúval, aki nagyon szimpi, de még nem sikerült találkoznunk. valahogy a tegnap este eléggé magányosra sikeredett, és bár msnen beszélgettünk nagyon sikerült belemenni a részletekbe. többek között beszéltünk a félelmeinkről, az elmúlt kapcsolatok bennünk okozta károkról, a leendőkről. valahogy egyre komorabb lettem a válaszoktól, és kibújt belőlem a kisördög. kimondtam dolgokat, amik kicsit vádlóbbakká váltak, mint szerettem volna. végülis, egy ilyen rövid ismeretségben nem lehet a másikkal szemben elvárásokat, esetleg követléseket felállítani. namindegy. tehát rákérdeztem, hogy is gondolja ezt az egészet. merthogy a két hét alatt másfél órát nem tudott rám szánni, akkor ha netán komolyabbra fordulna a kapcsolat, akkor azzal töltöm az időm nagyrészét, hogy egyedül romantikázok? hát, az szép lenne. "Tudom, hogy a munkád fontos, hiszen abból élsz, de akkor mikor élsz?" a válasz kiagyalása annyira hosszúra sikeredett, hogy nem bírtam kivárni, és inkább elköszöntem és lefeküdtem aludni. nem bírtam volna elviselni, ha kimond pár nyilvánvaló dolgot. például, hogy talán nem is lettem/vagyok annyira fontos, hogy időt szakítson rám, végülis idő arra van, amire szakítani akarunk. vagy, hogy túl nagyok az elvárásaim. ez is előfordulhat, bár nem hiszem. nem érek kevesebbet más embernél. nem vagyok szégyelnivaló sem, hogy emiatt érjenek ilyen megpróbáltatások. Barátnőmnek elmondani se merem, tuti megint lecseszne, hogy kapkodok és ne akarjam magamhoz láncolni a srácot. pedig ebben nem volt semmi láncolás, egyszerűen csak én akarom irányítani az életemet. ha nekem kell kimondani, hogy ennyi volt, mert a másik fél gyávaságból, vagy nemtudom mi okból nem teszi meg, amikor pedig úgy gondolja, akkor megteszem én. jobb az a tudat, hogy én döntöttem. Választásom ugyan nem volt. útálok szenvedni, és kényelmes is vagyok felettébb. Nem hiszem, hogy ezek után keresne még, bár egyik barátom szerint ne adjam fel, ha komolyan akar tőlem valamit, keresni fog. Nem értem én a pasikat. az is baj, ha valaki nem odaadó, és az is, ha az. Vajon miért nem gyúrta Isten jobb anyagból a férfit, mint a föld?

Gáz hétvégém lesz. Illetve, nem gáz, csak félek tőle. Igenigen, első randi, ha minden igaz. már két hete udvarolgat a fiú, de még nem találkoztunk. aggodalmaskodom na. nem írom le miért, talán később módosítom a postot és beírom, de még nem vok felkészülve arra, hogy kimondjam a félelmeimet. Amúgy csütörtök van és még nem tudom, hogy tényleg lesz-e randi, vagy csak ez amolyan majd egyszer fogunk találkozni is dolog. aggódós vagyok mindenkor :S Megcsináltam kolléga adóbevallását és 95ezret be kell fizetnie. basszus, hogy fogom ezt neki holnap elmondani? :((( miért nekem van emiatt rosszérzésem?

Világra jött a barátnőm első kisbabája, Réka :) Isten hozott ebben a kietlen és sivár világban, kívánok neked minden jót az élethez, a gyermekkorodhoz, a felnőttéváláshoz. Kívánom, hogy mindazokat az értékeket, amelyeket szüleidtől kapsz az idők folyamán gazdagon kamatoztatni tudj. Légy te az első magyar női miniszterelnök és legyen matriarhátus :DDDD jó, ez már csak vicc, de gondolatban végigfutott, milyen társadalom lenne a miénk, ha nem a férfiak irányítanák. Hát, semmivel nem lenne jobb. Olvastam Merlenek a Védett férfiakját. :S ehh eltértem. szóval barátnőm is, babája is jól vannak, holnap viszek be fagyit :)

Várd a jót :) Az elmúlt két hét életem egyik legjobb időszaka. A munkámban sikerek, nagyon kis betűvel talán a magánéletben is. Jól érzem magam, egyfolytában mosolygok, nem tudom honnét ez a felhőtlen jókedv, de ki kellene deríteni, hogy amikor éppen nem olyan jó, akkor csak visszatérjek és újra minden rendben legyen. hah, itt a tavasz, újciliszületik? :DDD

Megrekedtem jó és rossz között. Nem látom a kiutat. Megint hajtom a saját baromságaim és nem tudom, hogy kerüljek ki a mókuskerékből. elvesztettem a lelkibékém. francfrancfrancfranc. ez lesz az új zsolozsmám.

Van remény a jövőre... :)

Az eset egy ismerősömmel történt meg. 40-es férfi nevezzük Ákosnak - a vendéglátóiparban dolgozik. Vagyis az éjszakában. Mindig is hajtotta a nőket, sosem volt elég belőlük, közben meg időről-időre kiégett, olyankor nem kellettek neki a pincérlányok, diszkó-cicák. Valami izgalmasabbra vágyott.

Elkezdte nézegetni az internetes társkereső oldalakat. De nem az átlagos szexpartner kereső üzenetek hozták lázba
Sokkal nagyobb kihívást látott a leszbikus nőkben. Egy olyannak bizonyítani, aki nem férfire vágyik. Keresett egy fotót egy bombázóról, egy külföldi modell képét szedte le a netről, és női néven Bernadettként - beregisztrált vele egy társkereső oldalra.

Heteket feccölt abba, hogy olyan nőkkel levelezzen, akik inkább a leszbikus szex felé hajlottak, de nem zárkóztak el egy harmadik fél, egy férfi jelenlététől sem.

Nem csak szexről szóltak a levélváltások, emberünknek valóban bele kellett bújnia a dögös csaj bőrébe. Le kellett írnia, hogyan él, hogyan telnek a napjai, mit szeret és mit nem, milyen típust keres, milyen kapcsolatai voltak korábban, mik a vágyai szóval, hogy miről álmodik a lány.

Végül egyetlen levelező partner maradt fenn a rostán, ő igazán tetszett neki. 25 éves, szőke, karcsú, hosszúcombú nő. Kinga. Sok közös pontot találtak. Az első persze a szex volt, az izgalmas tepontosantudodhogyszeretem fajta együttlét, ami a világ előtt tabu téma, és ettől még érdekesebb.
De a férfiakról is megegyezett a véleményük: nehéz velük, nem őszinték, önzőek, kevés köztük az olyan, akit egy nő nyugodt szívvel közel engedhet egymáshoz. Abban is megállapodtak, hogy időként azért mindketten próbálkoznak a hagyományos férfi-nő kapcsolattal, de még ha működik is a dolog, szükségük van rá, hogy feldobják egy kis barátnők közötti játékkal. Amit persze a férfiak hálásan szoktak fogadni.
Ákos rengeteg mindent megtudott Kingáról, egészen személyes információkat is a gyerekkoráról, a szüleiről, az első szerelméről. És persze magáról is írt hasonlókat.

Aztán eljött a pillanat, mikor már nem lehetett volna túl sokáig húzni a találkozást. Ekkor Ákos bedobta a csalit: megírta a lánynak, hogy hirtelen közbejött valami, ami miatt egy hónapra el kell utaznia külföldre, de nem akarja, hogy Kinga addig magára maradjon. Mivel már korábban eljutottak odáig, hogy leendő édesketteseiket néha édes hármassá is bővíthetik majd, áthidaló megoldást ajánlott.

Azt írta, találkozott egy férfival, és együtt töltött vele egy vad éjszakát. Élete meghatározó szexuális élményeként mesélt erről az alkalomról, és a férfiről akinek mindezt köszönhette, azt állította: a legjobb szerető. Hozzáfűzte, már annak a gondolatától is libabőrős lesz, hogy a világ legjobb pasija és legjobb nője együtt várja majd őt haza. Arra kérte Kingát, ha van kedve, találkozzon ezzel az Ákossal, és melegedjenek össze, mire ő is csatlakozhat hozzájuk. Saját magát Ákosként valamiféle testi-lelki hídként állította be, mely összeköti Kingát Bernadettel.

Kinga eleinte picit vonakodott, de végül is nem akart tétlenül várni egy hónapig, mert Bernadett levelei folytonos izgalomban tartották. Persze elsősorban őt akarta, de úgy tűnt, átmenetileg beéri a híddal is, ha ez elvezet álmai nőjéhez.

Két nap múlva Ákos ágyába dőlt. Beváltotta az ígéretet. Épp olyan szép volt, mint a képeken, épp olyan szenvedélyes volt, mint a levelei.
Hogy olyan elégedett volt-e Ákossal, mint ahogy azt Bernadett jósolta, az már nem derült ki a férfi beszámolójából. Annyi biztos: Ákost ismét feldobta az eset. Csaknem egy hónapjába került, hogy becserkéssze a nőt, és ez a játék épp elég volt ahhoz, hogy egy időre legyőzze kiégettségét. Egy darabig megint jöhettek a pincérlányok és a diszkó cicák.
És a tanulság? Nyilván mindenkinek kicsit más. De az biztos: egy szexre éhes férfi nem ismer lehetetlent.
/A cikket egy internetes oldalon találtam/