Lassan kezdem elhinni ezt a pár hónapot, amit megélni volt szerencsém. május 8 Medárd napján kezdődött. Nem robbanásszerűen jött el az érzés, inkább lassan, kimérten, észrevétlenül. Mire felocsúdtam már ott volt, természetesen és magától értetődően. Lelkileg tökéletes egyensúly,szervezetileg már kicsit más a helyzet. 10 hete próbálja fogidoki rendbevágni jobb felső egyesemet, hát, jövő héten rezekciósom lesz sikertelenség miatt. Párom elkísér. Most aztán amiatt aggódom legjobban: nehogy lássa rajtam majd a pánikot vagy a fájdalmat. Egy nő mégiscsak legyen annyira nő, hogy nem ríddogál minden kis apróságon. A műtét már ennek tükrében nem is annyira érdekel, inkább a reakcióim aggasztanak. Vicces. Jah, voltunk nyaralni is. láttunk különleges mesztelen csigát, meg a Deák k*riát, óriás bagócsot, kólát szlopáló darazsakat, és parsze helyes zsemleszínt kapott a testem :D
