Előbb néztük meg az Anya, lánya, unokája című, magyarországon vígjátéknak beharangozott filmet. Hát, nem tudom, valahogy nekem nem sikerült rajta nevetni, ami azt illeti elpityeredtem rajta, és nem én voltam az egyetlen. Vajon vannak az életben olyan titkok, amiknek nem szabad napvilágot látniuk, vagy csak családon belül szabad őket kinyilatkozni, esetleg ország világ előtt szétkiabálni? Vajon képes-e az ember lelke feldolgozni mindent, vagy vannak dolgok, amik örök időkre megmaradnak, és mételyként mérgezik a mindennapokat és az ünnepeket együtt? lehet-e élni vagy túlélni, ha elvesznek tőlünk dolgokat? Nem emlékszem a mondatra, de valami olyasmi volt, hogy a bízni tudást képességét veszik el tőlünk, hogy különbséget tudjunk tenni igaz és hamis között. Mert csak az szerethet igazán, aki képes megbízni a másikban. Mit jelenthet a szeretet, és mit a szerelem? mi a mezsgye a kettő között? honnan lehet tudni, mikor melyik az igazi?honnan lehet tudni, létezik-e vajon egyik vagy a másik? Amint látod felkavarodtam, teli kérdéssel, feldolgozni való fájdalmas, eltemetett emlékkel. lesz mit csinálni a hétvégén :/