"Ne a tükröt törd szét, ha nem tetszik az önarckép..." árad felém a rádióból,  mellette barátnőm szavai a fülemben: a gyógyulásra öszpontosíts, ne a hülyeségeidet hajtsd újra meg újra. Az örök körforgás, mindíg ugyanazokat a hibákat vétjük, és ameddig egy feladatot nem oldottunk meg, addig megrekedünk abban az állapotban és nem tudunk kilépni, amíg meg nem tanultuk a leckét. amolyan taposómalom ez. egyfajta mókuskerék, amit azért talált fel az élet, hogy legyen értelme a jelenlétnek. nahát, én már ezt is megfejtettem :P szóval a gyógyulás mechanizmusa előszöris fel kell ismerni, hogy valami nincs rendben, álltalában ez a legnehezebb feladat, hiszen szembenézni önmagunkal sokkal nehezebb, mint mást kívülről "kivesézni". Egy alkoholista is csak nagy nehezen ébred rá: BAJBAN VAGYOK. A lelki eredetű problémákat sokkal nehezebb elismerni, mert az csak szélsőséges esetekben produkál fizikai tüneteket (hűűű, hogy én milyen tudományos lettem :DDD) Ha ez megvan akkor keresni kell egy célt, hogy érdemes legyen meggyógyulni. Ez is megvan? Akkor itt az ideje, hogy támogasd a szervezetedet és a lelkedet a gyógyulás útján az akaratoddal. Válts életvitelt. Nem kell neked az a rengeteg zsírban fröcsögő és csokiban úszó kaja, helyette egyél sok zöldet, friss gyümlcsöt, keresd meg a te szervezetedhez legjobban illő táplálkozási formát, főzz külön, hamarosan úgyis azon kapod magad, hogy egyre kevesebb kaja jut és mind többet kell főznöd, mert a családod is átkap az újfajta étkekre.  Gondolkodj minél többet, kezd el azzal, hogy mi történt veled, ami miatt megbetegedett a lelked. és szépen lassan dolgozd fel és lépj tovább. igyekezz olyan dolgokra koncentrálni, amik fontosak. Ne engedd, hogy mások olyan helyzetekbe kényszerítsenek, amiket te nem szeretnél, esetleg kimondottan kellemetlennek találsz. ne adj többet magadból, mint amennyit kapsz, a végére úgyis csak azok az emberek maradnak melletted, akik igazán fontosak és akikkel jó kapcsolatod van/lehet. Eltűnnek a kihasználók, a lehúzók és az idézőjeles barátok. Kérj segítséget, ez talán a legfontosabb, egy lelki társ, akinek elmondhatod gondod-bajod és aki nem nevet ki érte ha újra és újra ugyanazokat a butaságokat mondod-teszed, és segít átlépni őket. ha mindez megvan, akkor részint te egy szerencsés ember vagy, részint ott van a kezedben a gyógyulás, hiszen már csak az idő az, amire szükséged van ahhoz, hogy azt mond: erre az életre vártam, végre az az ember lehetek, aki mindíg is lenni vágytam. Szerintem ez a gyógyulás mechanizmusa, kérlek, ha nem értesz egyet velem szálj szembe és tágítsuk egymás világnézetét :