Mint sötétet a fény-
                               úgy szeretlek.
Mint utazó a megürült padot,
És úgy szeretlek most, ahogy mély
vizeknek halai az iszapot.
Tenyeremben símogatás lapul,
-úgy bújnak meg, mint házak közt a csöpp terek-
                  Elment a Kedves.
                               Én engedtem el,
mint léggömb zsinegét a kisgyermek.