Ákos: Minden most kezdődik el
Lángoló ajtók
Izzadó falak
Egy perc és a hajtók
Ránk rontanak
Ők nem alszanak
Éberedj fel, kedves
Már közel járnak
Azt hittük nem lesz
Vége a világnak
Van hátra pár nap
Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová?
Az ég fölé, a föld alá?
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
Aztán nincsen több remény
Ameddig látok
Felborult bábok
A sakktábla szélén
Az Idő végén
Fekszenek békén
Testek a járdán
Mint arcok a párnán
Tükröződve szépen
Hajnali fényben
A kiontott véren
Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová?
Az ég fölé, a föld alá?
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
Aztán nincsen több remény
(Minden most kezdődik el
Minden most kezdődik el)
Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová?
Az ég fölé, a föld alá?
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
Megint a köves dolog, úgylátszik, vissaztérő efektus, hogy nincs elég kövem. Az a helyzet, úgyérzem, naon megilyedt a fiú, hogy tényleg közel akarok kerülni a kicsi szívéhez. sokat beszéltünk róla, nagy csalódások érték, sok volt a bántás. Mi a fenét csináljak egy pasival, aki már attól is megijed, hogy meg mert csókolni? Eh, hagyom a francba. Most olyan gyengének érzem magam, olyannak, akinek nincs ereje áttörni a falakat, pedig én híres vagyok faltörőként, sőt, már márkaszámba megy a nevem a faltörő kosok között :D Miért történik mindíg valami rossz a jó után? Miért kell mindíg grandkanyoni méjségekbe zuhanni egyenesen a Holdról?
Unom a banánt .... Ezt nemrég még nagyon jó poénként használtam, mármint: két barátnő beszélget: Te Mari, miért mész férjhez a Józsihoz, amikor nem is szereted? -Mert már unom a banánt...
Azt hiszem, most nagyon hosszú időre kivonom magam a nagy össznépi játékból a keresemapáromból. BB légyszi ápold megint a lelkemet, hogy nem is olyan rosszak a férfiak, és csak kicsit beborult, és megint minden szép lesz, és csak kicsit pesszi' vagyok.... Vagy mond azt, hogy tök igazam van, és le az összessel, vagy mittudomén. Csak mondj valami emberit, amiért tudom, hogy érdemes... vagy bármit, csak szólj hozzám, mert nem jó nekem, és még sírni sem tudok, a büszkeségem nem engedi, vagy az akaratosságom, vagy mert ennyire egy nő sem alázkodhat meg... esetleg azért, mert úgy érzem, megint a Monónak lett igaza, és annyira hülye voltam, hogy nem hallgattam a szavára /az egy F*sz, ne törődj vele, ne hagyd, hogy bántson, ne segíts neki, hogy bántson./
Talán nem sértődik meg a barátnőm, ha közzéteszem egyik tőle csócsált amolyan nagyigazságot: A Mester egyszer elmesélte annak a nőnek a történetét, aki amiatt panaszkodott a rendőrségen, hogy megerőszakolták.
- Hogy nézett ki a férfi?- kérdezte a rendőr.
- Először is az illető egy idióta volt.
- Idióta?
- Igen. Semmit sem tudott a dologról, és nekem kellett segíteni neki.
A történet már kevésbé tűnt mulatságosnak, amikor a Mester még hozzátette:
- Ahányszor csak megbántanak, vizsgáld meg, hogy mivel segítetted azt, aki megbántott.
Ez aztán nagy vihart kavart, ezért még hozzátette:
- Megbánthat-e valaki téged, ha nem vagy hajlandó megbántódni?
Vajon most mi van? ne legyek hajlandó megbántódni? azt hiszem, nem megbántott vagyok, inkább csak szomorú, mert megint olyan tapasztalatot szereztem, amiből az következik, nem szeretem a férfiakat... Na jó, de, csak nem mindíg ...
