Van úgy, hogy az embernek nincs elég köve. Egyik kedvenc idézetem, sokszor használom, amikor éppen futhatnékom támad, és persze miért ne támadhatna, amikor minden a fejemre nől szép lassan? megint sikerült hullámvölgybe kerülnöm. most éppen kezd rendeződni a családban minden, már apa is jobban van, a gyerekek is egyre értelmesebbek, és csak néha kenik a szőnyegembe a csokijukat :/ , a munkámat is sikerül egyre jobban nemszeretni, mert valakinek mindíg sikerül beszólni, megbántani, megsérteni etc.... szóval mondom, minden oké, és mégis padlót fogtam, mint banya a seprűről leestében. azon kaptam magam az utóbbi másfél-két hónapban sikerült totál elszigetelnem magam a környezetemtől, és nem tudom, vagyis inkább nem akarom tudni, hogy miért. igazi egyedüllétre, magányra vágyom, megőrülök, hogy anyám félóránként berohangál hozzám mindenféle mondvacsinált indokokkal, csak mert ő nem képes majd 60 évesen önállóságra. hideg van, már nem tudok kimenni a hegyre, hogy végre önmagammal, a gondolataimmal lehessek kettesben. kissé skizo állapotok? hmm, valószínű, bár néha jó kívülállóként is megvizsgálni, na vajon milyen kakiba kerültem már megint? mostanában nem naon írogattam, mert egyrészt rengeteg minden mondanivalóm lett volna, másrészt ezerszer több eltitkolnivalóm. barátnőm babciját tegnap megölelgettem. jól le is bukott :D kemény, és dolgos hétvége vár rám, már előre útálom. vajon szeretném még a palacsintát?