Friss topikok

Linkblog

Nagyigazság 2007.05.28

2008.04.03. 17:56 | czcilla | Szólj hozzá!

Hú, tegnap este dumálgattam egy fiúval, és azt találtam mondani neki: én már felhagytam a nemek harcával, nem valaki ellen, valakiért szeretnék küzdeni. Aztán elgondolkodtam, vajon tényleg? Vajon tényleg el bírom-e viselni, ha valaki engem, mint nőt nem tisztel meg annyival legalább, hogy nyitva hagyja előttem az ajtót, és nem vágja az orromra? Arra már nem is merek gondolni, hogy beengedjen maga előtt. Persze, tisztelet a kivételnek, és a környezetemben azért kevés olyan férfi van, aki ennyire udvariatlan, de sajnos, ha kilépek a megszokott környezetemből, előfordul, hogy ilyen lényekkel hoz össze a sorsom. És, sajnos nem csak engem, körbekérdeztem a barátnőim között, és ez az álltalános tapasztalat. Amikor nagyanyáink elégették a melltartóikat, nem hiszem, hogy számoltak azzal, hogy ez is az egyenjogúsággal fog eggyüttjárni. Egyik barátnőm szavaival élve: kellett nekünk ez a nagy egyenjogúság, most aztán ott tartunk, hogy nem csak a háztartásban, de a hivatásban is sokszorannyit kell teljesítenünk, ha valamilyen előrelépést szeretnénk elérni. pfh, én azért nem bánom a szavazati jogot, meg a tanulást, meg hogy nem mások akaratának kell behódolni, de igen, az elemi udvariasság szabályait nem volna rossz, ha nem mosná el az idő, mint könnyeket az eső...

Maja Gold új videója 2007.05.26.

2008.04.03. 17:51 | czcilla | Szólj hozzá!

Marozsán Erika: Ön, Hölgyem, terhes nő 2007.05.26

2008.04.03. 16:27 | czcilla | Szólj hozzá!

 

Az előbb hallgattam meg Marozsán Erika egyik dalát. Csodaszép. Aztán utánanéztem, hátha találok még róla valamit, és ledöbbentem az egyik dalszövegén.

ÖN, HÖLGYEM, TERHES Nő!
És amikor kiderül?
Szóljak-e, vagy egyedül döntsem el?

Hogyha fiú lesz, a szeme az övé lesz,
a nyaka, a füle.

Felnevelhetem talán.
Énnekem se volt apám.
Majd anyám. ő segít. Ha kell.
Megtanítaná nekem a gyerekem.

És ez a terhesség tavaszig
kiszínesíthetné a ködös napokat.

Szép erős fiú vagy lány.
Szép erős fiú vagy lány.

Mindenképp
megszülném.
Egy-két perc,
s azt mondják:
ön, hölgyem,
terhes nő!
Mindenképp
megszülném!
Mindenképp
megszülném!
Bosszúból
is szülnék!
Ön, hölgyem,
terhes nő!
egy-két perc,
s ezt mondják.
Bosszúból.
ezt mondják.
Most rögtön
megszülném.

Halló, én vagyok!
Van egy lányod.
Már megszültem.
Fél éves.
Rád hasonlít.
És bármikor megnézheted,
ha eljössz, csak gyere el!
Ne félj, nem csinálok botrányt!
A te lányod!
Ugyanúgy mosolyog, ahogy te mosolyogtál,
amikor azt hazudtad hogy szeretsz!

Atya világ. Vajon van-e nő, akit elhagytak, és nem fordultak meg benne hasonló gondolatok, és őrültségek? Hát igen. Nem kaptam levegőt egy pár pillanatig. Nem egyszerű túlélni, hogy nem kellesz valakinek. Nem tudom, milyen indítatásból kellett nekem elolvasnom éppen most ezt a verset. Fura az élet, de megkönnyebbülést is adott, hiszen rájöttem: dacból és haragból nem lehet ilyesmit tenni. Egy baba születéséhez szerelem és harmonikus család kell. Nem lehet egyedül dönteni, vajon akarom-e. Én mindig is úgy gondoltam, hogy amikor olyan jó megelőzési módszerek léteznek, mint manapság a babavárás a legörömtelibb dolog lehet, hiszen tudjuk előre: ettől a férfitól, és most szeretnénk. Vagy egy év múlva. Vagy valamikor, de a lényeg, hogy kettőnk akaratából. Barátnőm idézve: Meg kell tisztelnünk a kisbabánkat azzal, hogy örülünk a jövetelének. De vajon örülhetünk-e, ha nem kettőnk akaratából történik a fogantatás? Na, megint mélyre szántó voltam, mint az ekevas.

Kiegyensúlyozottság 2007.05.22

2008.04.03. 16:18 | czcilla | Szólj hozzá!

Tegnap este azon gondolkodtam, mit jelent kiegyensúlyozottnak lenni, és hogy valaha az életben voltam-e már az. Nem biztos, hogy igen, de voltak az életemben olyan idők illetve inkább csak pillanatocskák, amikor úgy éreztem, ez az. Nem a boldogságról beszélek, csak arról, amikor minden rendben volt a környezetemben, éppen nem voltak világkatasztrófák, nem lehetett hallani éhező árvákról, akik persze éppen úgy éheztek, mintha hallani lehetett volna róluk, de mégis… vagy harcokról, szintén, mint árvák. És ezeket a pillanatokat mindig eltörölte valami megmagyarázhatatlan esemény, valami felkavaró, valami tragikus. A boldogság persze más. És itt jön közben egy újabb gondolat, hogy lehetnék én boldog, amikor tudom, más szenved? A válasz pofonegyszerű, ha boldog vagyok, nem létezik más a világban. Egyfajta szürke hályog keletkezik a szememen, és nem veszem észre sem a tragédiákat, sem a rossz dolgokat. Egy boldog ember úgy járkál a világban, mintha egy másik dimenzióban létezne. Mostanában nem éppen jó szemmel néztem a férfiakra, ennek ugyan több oka is volt, de valakinek sikerült kb. két-kétésfél órai beszélgetés után egyrészt hülyének éreztetni önmagamat, másrészt rádöbbenteni, nem biztos, hogy az én nézeteim a jók. Azt mondta: úgy viselkedem, mintha etalonnak érezném magam. És még azt is, ne általánosítsak, azért, mert voltak rossz tapasztalatok, még nem minden férfi egyforma, és igaza is van, az én történetem mellékes ebből a szempontból. Hú, rohadtul felkavartak a mondatai. Hopp, itt egy csúnya szó. Rossz szokásom, néha elsül egy-egy. Feljegyzés: Leszokni rossz beszédről. :DDD Azt hiszem jó barátság alakulhat ebből a beszélgetésből. Nem szeretem az olyan barátokat, akik nem mondják ki a dolgokat. Azok nem barátok, csupán olyan emberek, aki jelenlétükkel megtisztelnek, barátságukkal nem. Van egy Monthy Pithon dal, sajnos nem tudtam még sehonnan megszerezni, de rádiókban azért még néha el lehet csípni: nézd mindig az élet szebbik oldalát: Always Look On The Bright Side Of Life zárásnak ez ideillik asszem.

Vallás de lux 2007.05.21

2008.04.03. 16:16 | czcilla | Szólj hozzá!

Végre süt a napocska. Nem szeretem, ha borongós, mert a kedvemet is totál lerontja. Tegnap éjjel az ördögűző valahányat játszották. Fél éjszaka azon gondolkodtam, vajon valóban létezik-e az eredendő gonosz, vagy csupán az emberi természetben rejlik a rossz. Hát, nem én leszek az emberiség megmentője, arra azért ráébredtem az éjjel. Nem sikerült rájönnöm a megfejtésre. Én nem tudok hinni semmilyen vallásban, ezért egyszer valaki pogánynak nevezett, azt nem kérdezte meg ugyan, Istenben hiszek-e. Ha ez a véleménye, legyen, én nem fogom kiábrándítani. Kellene alapítanom egy olyan vallást, ahol az emberek nem mennek sehová imádni az isteneiket, csupán a mindennapjaikba szőnék bele, hogy jó életet élhessenek?! Vallás de lux. Á, most jut eszembe, ez nem volna jó, ha nem gyűlnének össze, akkor nem adnának adományokat, akkor miből szedném meg magamat? Ne gondold, hogy nem tartom tiszteletben a te vallási nézeteidet, csupán nem tudok vele azonosulni. Nekem tökmindegy, hogy egy istenben hiszel, vagy több tucatban. Zaklatott időszakot zárok mostanában, és nem volt időm egyedül lenni, magamba szállni, tehát ne várj tőlem nagy gondolatokat, csak ennyire futja. Nem célom jól odamondogatni másoknak, az nem én lennék. Biztos fogsz ellentmondásokat találni a mondataimban, de az a fejlődésem jele lesz. Vagy nem. Majd kiderül. Nemrég láttam újra a Forest Gumpot onnan egy idézettel zárom a mai napot: “Van úgy, hogy az embernek nincs elég köve” Na, ezen el lehet rágódni egy ideig…

Egy új halál 2007.05.20

2008.04.03. 16:14 | czcilla | Szólj hozzá!

Ma sírtam. Életemben harmadszor, nagyanyám halála óta először. Hát persze hogy egy férfi miatt. Hihetetlen, hogy még mindíg képes voltam bedőlni a szép szavaknak. Mi történt? Semmi egyéb, egy teliholdas éjjen szép szavak, arcom a tenyerében, sok símogatás. És én belészerelmesedtem. Aztán megkeresett. Majd még egyszer, és amikor rádöbbentem, mire játszik, már késő volt. Miért nem lehet azt mondani nyíltan és egyszerűen: nem akarok mást? Akkor tudtam volna, hogyan kezeljem az egészet, és nem engedem ennyire elfajulni az eseményeket. És most megint ott tartok, hogy nekem fáj. Hihetetlen, hogy megint bedőltem. Saját dugámba ami azt illeti. Megírtam életem egyik legnehezebb levelét: "Nekem olyan férfi kell, aki szeret és vigyáz rám, és óv, és érezteti: fontos vagyok. Ha ezt nem tudod nyújtani, akkor nem te vagy az a férfi, aki nekem kell. Akkor ne keress többet, ne raboljuk egymás idejét." És nem is keresett többé. Ne érts félre kedves olvasó, nem nyavajgok, csupán elmesélem a száraz tényket. Ma fél éjszakát egy barátomnál töltöttem, és hazafelé jövet egy elütött nyulat láttam. Meg kellett álnom, hogy kisírjam magam, egyszerűen képtelen voltam továbbmenni. Hogy vagyunk képesek mi, sofőrök úgy hajtani, hogy azzal más élőlények halálát okozzuk? És mi ehhez képest az én kis szerelmi bánatom? Ha pár nappal korábban kérdezed, nem vallottam volna be, sőt még magamnak sem, hogy újra szerelmes lettem. És tessék, már véget is ért. Ma csupán azért írok, hogy elmondjam, meghalt egy állat, egy nyuszi, mert mi emberek képtelenek vagyunk vigyázni a nálunk kissebb vagy éppen nagyobb élőlényekre. Én mindíg szerettem az erős, sérthetetlen nő képében tetszelegni, és tessék, lehúlt az álca, de nem baj, növesztek új kérget, erősebbet, szilárdabbat, megközelíthetetlenebbet. Nem vagyok nagy napló író, és nem is szándékozom mindent szó szerint leírni, amolyan költői szabadsággal élve inkább, de majd meglátjuk. Most elkezdem, és aztán utánam a tűzözön.

Aapaaaaaaaaa kezdőőőőődiiiik :D

2008.04.02. 18:22 | czcilla | Szólj hozzá!

NAh, hát szóval most izé :DDD akkor szép lassan elkezdem a blogolást itt is. illetve mostantól inkább csak itt. Eleinte nem olyan lesz, amit szeretnék és bitti sokat fogok vele küzdeni, mire sikerül összehoznom, hogy hűen tükrözze személyiségem elvarázsoló és kevésbé vonzó oldalát. Láttam oldalakat innét, még sokat kell törpölnöm felette, mire összejön :) Kezdetnek dobok fel valami jó kis ütős képet, hogy Te is mosolyogj :) 

Címkék: kezdődik
süti beállítások módosítása