Friss topikok

Linkblog

Hétvége 2007.08.27.

2008.04.03. 19:01 | czcilla | Szólj hozzá!

hát, ez a hétvége is eléggé felemásra sikeredett. van egy barátom, akinek elég sújos betegsége van sajnos. Igyekszem őt lelkileg támogatni, amennyire erőmből tellik. Kedvesem féltékeny, szóval nehéz összeegyeztetni a dolgokat. hétvégén dolgoztunk, meg fürdőzni voltunk, aztán megint egyedül maradtam, kedves hazautazott, majd hétvégén újra jön. Apukámnak tegnap volt a születésnapja, megünnepeltük amolyan családi szokások szerint, de apun látszott, nincs igazán jól :( ma reggel szólt, hogy gond van, vigyem el a dokihoz, ő meg beutalót adott a sebészetre. szóval röpke három óra alatt megoperálták :(((( teli a kiscipőm, hogy valami mindíg történik....

Kicsititok 2007.08.03.

2008.04.03. 19:00 | czcilla | Szólj hozzá!

Múlt hét végén újra találkoztam exemmel, akivel karácsonykor lett vége a kapcsolatomnak. Frenetikus élmény volt, Monó te nem fogod díjazni, de leesett a 10 fillér, azért nem tudtam új kapcsolatot kezdeni, mert őt kerestem mindenkiben, és hát ugye nem minden pasi egyforma, szóval így azért nehéz a dolog. Meghátjajistenemmostmilesz?!

Szabadság 2007.06.31.

2008.04.03. 18:58 | czcilla | Szólj hozzá!

Egy hét itthon. már a második napon szétúnom az agyam, de azért élvezem a dolgot. hajnal 5 ig fentvagyok, és valamikor délben kelek, végre a saját bioritmusom szerint élek egy kicsit. igaz, család nem díjazza, de ez van :DD

Koszikoszi 2007.07.24.

2008.04.03. 18:57 | czcilla | Szólj hozzá!

köszönöm mindenkinek a bátorító szavakat, igyekszem nem elkeseredni. nem egyszerű az élet, ha az ember lánya nem a karierre helyezi élete csúcspontját, hanem a lelki, esetleg a szellemi életére. nem tudok törtető, haszonleső nő lenni, valahogy nekem az nem megy, és a barátaim közül is egyre inkább kiszelektálom azokat, akik ilyenek. nah igen, de akkor meg oan kevesen maradnak?! Hétvége volt a legtipikusabb példa: egész vasárnap egy oan embert kerestem, akivel a strandra ki lehet menni, de senkit nem találtam. akivel jó lett volna, ő nem ért rá, a többiek meg a balcsin, meg erre-arra, és itthon punnyadtam, mert nem volt kivel kimenni. nah mindegy, legközelebb tökegyedül kihúzok, és nem érdekel, semmi. jah, ez most nem egy de egyedülvagyok és desz*r nekem duma, mert egyébként halál nem vok ám egyedül, éppen csak amikor a rosseb rámjön nincs akivel spontánprogit lehetne összehozni. teli vagyok napallergiás kiütésekkel. éppen a halálomon vagyok:viszket és fáj, de szenvedek :D Dejóisanagymeleg

Hülyenő 2007.07.04

2008.04.03. 18:52 | czcilla | Szólj hozzá!

Nah, valamit próbálok írni az elmúlt napok eseményeiről, bár eléggé nehezemre esik. Most úgy érzem, ki vagyok facsarva, az IQ-m valahol a 70 felé csámborog, annyi kell a vegetatív működéshez. Folyamatosan fáradt vagyok, és nem látok sem reményt, sem kiutat semmiből. na jó, ezt az eső mondatja. Nagyjából minden rendben. a munkámban mostanában annyi a cumi, mint égen a csillag, egyre többször kapom magam észbe: ne húzd magad, nem a te hibád, ne bosszankodj, csináld a dolgod... Talán még sosem volt ennyire kiélezve dolgozó és minőségellenőr között a konfliktus. :(((( Minél több ember van a kezem alatt, annál kevésbé szeretem a munkámat. Jó, tudom, baromira nem erre vagy kíváncsi. magánélet... Hm, affene sem tudja. nem remélek, egy biztos, kicsit jobban érdekel ez az egy, mint a többi, akik néha itt-ott megtalálnak. Nincs semmi konkrétum, nem is akarok belemenni a magyarázatokba, nincs értelme. kivárom, lesz, aminek lennie kell. Igyekszem a bölcsességet használni: szeretet, meg gyógyítóerő... Valahogy mégis, mintha csak barát lennék, akivel jókat lehet beszélgetni, meg hallgatni, meg nevetni, megaffenese tudja mit nem még... Amúgy nem hiszem, hogy bármi is alakulna. Van valaki, aki írt nekem itt hotdogon, kedves srác, és úgy néztem, van humora. Valahogy most mégsem tudom mit akarok. Eddig legalább azt tudtam: szeretnék egy társat egész életre... nemtudom,nemtudom. kavargok és állok egy pontban. semmi jót nem látok, és nem is fejlődöm. megrekedtem valahol a félút és a tévút között és nem látom, merre a sárgaköves út, igaz, nem is vagyok Dorthi. Vajon minden kezdődő kapcsolatban ennyi a kétkedés, vagy ez csak az én nevetséges kis aggodalmam? Egyet tudok: az olyan kapcsolat, ami nem tökéletes megelégedettségen és szerelmen alapul teljességgel elfogadhatatlan. Na, mennyek a p*ba a tudásommal, ha valahogy mégsem tudom, mit akarok???! Szánalmas... Minél inkább keresem a kiutat, annál mélyebbre süllyedek. asszem megyek apácának. Most már aztán tényleg. Holnap benézek a templomba, megkérdem mi kell hozzá? Mennyivel egyszerűbb lenne a világ, ha nem lennének férfiak?! Vagy mindenkinek egy ki lenne eredendően választva, és nem is kellene keresgélni, mert csak egymásra néznek, és mindent tudnak? áh, hagyom a semmibe. Megint csak a kétkedés és a nemtudás. Kezdem megszokni. nah, legalább Karl megvan nekem, majd ő megvígasztal, igaz hozzábújni nem lehet, de ha ráadom a gyújtást meleget ad :)(

Tűtű 2007.06.29

2008.04.03. 18:51 | czcilla | Szólj hozzá!

Íme, ígértem a képet. Jaj, hogy mekkora külömbség kocsi és kocsi közt :D Pasi is megvan még, majd alakul, ahogy. aludtunk. de édes volt :) Az álom, ne érts félre :DDD

Kocsi 2008.06.28.

2008.04.03. 18:41 | czcilla | Szólj hozzá!

Megvan az új autóm :) hamarosan csinálok képet róla, de megeredt az eső, amikor jöttem vele haza. Vajon ez égi jel volt? Hmmmmmmmm?!

Hm 2007.06.24.

2008.04.03. 18:35 | czcilla | Szólj hozzá!

Bikkamakk. Nincs kocsim. a régit elvitték, az új meg szerdán lesz meg. le vagyok kötve. vagyis inkább láncolva. De rossz érzés :(((

Ákos: Minden most kezdődik el 2007.06.22.

2008.04.03. 18:33 | czcilla | Szólj hozzá!

Ákos: Minden most kezdődik el

Lángoló ajtók
Izzadó falak
Egy perc és a hajtók
Ránk rontanak
Ők nem alszanak

Éberedj fel, kedves
Már közel járnak
Azt hittük nem lesz
Vége a világnak
Van hátra pár nap

Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová?
Az ég fölé, a föld alá?
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
Aztán nincsen több remény

Ameddig látok
Felborult bábok
A sakktábla szélén
Az Idő végén
Fekszenek békén

Testek a járdán
Mint arcok a párnán
Tükröződve szépen
Hajnali fényben
A kiontott véren

Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová?
Az ég fölé, a föld alá?
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
Aztán nincsen több remény

(Minden most kezdődik el
Minden most kezdődik el)

Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová?
Az ég fölé, a föld alá?
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény

 

Megint a köves dolog, úgylátszik, vissaztérő efektus, hogy nincs elég kövem. Az a helyzet, úgyérzem, naon megilyedt a fiú, hogy tényleg közel akarok kerülni a kicsi szívéhez. sokat beszéltünk róla, nagy csalódások érték, sok volt a bántás. Mi a fenét csináljak egy pasival, aki már attól is megijed, hogy meg mert csókolni? Eh, hagyom a francba. Most olyan gyengének érzem magam, olyannak, akinek nincs ereje áttörni a falakat, pedig én híres vagyok faltörőként, sőt, már márkaszámba megy a nevem a faltörő kosok között :D Miért történik mindíg valami rossz a jó után? Miért kell mindíg grandkanyoni méjségekbe zuhanni egyenesen a Holdról?

Unom a banánt .... Ezt nemrég még nagyon jó poénként használtam, mármint: két barátnő beszélget: Te Mari, miért mész férjhez a Józsihoz, amikor nem is szereted? -Mert már unom a banánt...

Azt hiszem, most nagyon hosszú időre kivonom magam a nagy össznépi játékból a keresemapáromból. BB légyszi ápold megint a lelkemet, hogy nem is olyan rosszak a férfiak, és csak kicsit beborult, és megint minden szép lesz, és csak kicsit pesszi' vagyok.... Vagy mond azt, hogy tök igazam van, és le az összessel, vagy mittudomén. Csak mondj valami emberit, amiért tudom, hogy érdemes... vagy bármit, csak szólj hozzám, mert nem jó nekem, és még sírni sem tudok, a büszkeségem nem engedi, vagy az akaratosságom, vagy mert ennyire egy nő sem alázkodhat meg... esetleg azért, mert úgy érzem, megint a Monónak lett igaza, és annyira hülye voltam, hogy nem hallgattam a szavára /az egy F*sz, ne törődj vele, ne hagyd, hogy bántson, ne segíts neki, hogy bántson./

Talán nem sértődik meg a barátnőm, ha közzéteszem egyik tőle csócsált amolyan nagyigazságot: A Mester egyszer elmesélte annak a nőnek a történetét, aki amiatt panaszkodott a rendőrségen, hogy megerőszakolták.
- Hogy nézett ki a férfi?- kérdezte a rendőr.
- Először is az illető egy idióta volt.
- Idióta?
- Igen. Semmit sem tudott a dologról, és nekem kellett segíteni neki.
A történet már kevésbé tűnt mulatságosnak, amikor a Mester még hozzátette:
- Ahányszor csak megbántanak, vizsgáld meg, hogy mivel segítetted azt, aki megbántott.
Ez aztán nagy vihart kavart, ezért még hozzátette:
- Megbánthat-e valaki téged, ha nem vagy hajlandó megbántódni?

Vajon most mi van? ne legyek hajlandó megbántódni? azt hiszem, nem megbántott vagyok, inkább csak szomorú, mert megint olyan tapasztalatot szereztem, amiből az következik, nem szeretem a férfiakat... Na jó, de, csak nem mindíg ...

Csinta :)))))) 2007.06.21.

2008.04.03. 18:31 | czcilla | 1 komment

Szeretem a palacsintát :))))))))

Csók 2007.06.20.

2008.04.03. 18:30 | czcilla | Szólj hozzá!

...Egy Csók mind fölött, Egy Csók kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen...

Jaj, a tegnap a világ legszebb napja, ne haragudj rám, barátnőm, megint fejjel a falnak, tudom,tudom, de ha nekem nem fáj, nem hiszem el, hogy nem igaz... Csak egy kis palacsinta, éjjel egykor, meg szilvalekvár a kézben és egy csók, váratlanul, meglepően, kellemesen, félénken, bizonytalanul.... Talán csak én láttam túl borúsan a világot, csak idő kell, hogy felnyíljanak a sebek, és kitisztulva beforrjanak. "Használd a szeretet gyógyító erejét..."

Már nem fontos az egész, van megoldás, tudom, hogy megéri, mert a jutalom egy élet. Sosem szerettem az egyszerű eseteket...

És, ha tévedek... már nem számít, akkor megyek apócának, vagy anyócának, vagy a Rábának. Már találtam egy jó utat a múltkor...

"Nem talált, nem talált, nem talált, mondja magának bíztatásnak..."

Néha 2007.06.19.

2008.04.03. 18:29 | czcilla | Szólj hozzá!

Néha azt szeretném, ha álmomban élném meg az ébrenlét –olykor az unalomig ismételt- jeleneteit, és ébren valami álomit…

…. Nélkülem múlsz el életem…

Szerelmi vallomás 2007.06.17.

2008.04.03. 18:28 | czcilla | Szólj hozzá!

Kínkeservvel múlnak el az éjszakák. Szürkék és nyírkosak a nappalok akár a pincekő. Mindenfelől fájdalmas feszültség kapdos felém. Mintha eltévedtem volna egy labirintusban, amelynek azért vágtam neki, hogy végül fényre és magamra leljek, fellélegezhessek. Értelmetlen, és haszontalan az életem. Érzékszerveim be és összeszáradtak. Úgy érzem magam, mint egy darab őskori gyanta. Csapdába tévedtem, és már kedvem is elmúlt, hogy kiutat keressek. Nem érdekel semmi. Már a semmi sem érdekel. NÉLKÜLED

Szerintem csodaszép szösszenet :)

Ákos: Mégis jó

2008.04.03. 18:25 | czcilla | Szólj hozzá!

Néha úgy múlik napra nap,
Hogy a dalok alszanak,
És hiába sírsz, hiába vársz,
Az ünnep elmarad.
Csak a magány hangja szól a homlokod alól.
Mégis jó!

Szeretem azt a dalt,
Amit magadról énekelsz,
Örülnél, ha tudnád,
Hogy engem nagyon érdekelsz,
Persze titkolom,
Persze titkolod,
Mégis Jó!

Isten, szólj rám, ha vagy!
És, ha nem vagy, szóljon, ami nincsen,
Olyan csillagos az égbolt,
Olyan végtelen a minden.
Néha bánat járja át,
Az öröm pillanatát,
Mégis jó!

Nincs több póz,
Nincs több okoskodás,
Igent mond a test,
És magasra szökik a láz.
Táncba hív egy dal,
A tüzed lángja mar,
Mégis jó!

Szeretem azt a dalt,
Amit magadról énelkelsz,
Örülnél, ha tudnád,
Hogy engem nagyon érdekelsz.
Persze titkolom, persze titkolod
Mégis Jó!

A világról 2007.06.16.

2008.04.03. 18:12 | czcilla | Szólj hozzá!

Impotens férj öli feleségét,
Bomba robban, áldozat harcol az életéért.
13éves lányra késsel támadnak,
Óriásgépet lőnek le a levegőből,
Nők rémülnek,
Földrengés, a rémület nő,
Jolie kisasszony új ruhát visel.

A kedvenc idézetem: "Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni." Minél többet hallok a világból, annál több mindentől sikerül megundorodnom. Kolleganőm szavaival élve: "Minél több embert ismerek meg, annál többet útálok." És még egyet beszúrok ide: "Mentes vagyok minden előítélettől. Mindenkit egyformán útállok"Miután így kibölcselkedtem magam más szavaival, vajon kell-e kommentárt fűznöm? Hát persze hogy igen :) Ma így ébredtem fel, hogy útállom a világot. nem túl gyakori, de nagyritkán előfordul. Éppen minden rendben van körülöttem. Csodás érzés, és valahogy mégis útállom a mai napot. szombat délután dolgoznom kell. Ki szerettem volna menni a telekre, hogy egy kicsit feldolgozzam az elmúlt időszakot, van mit, mostanában eseménydús napokat éltem. Azt hiszem, most jött el az ideje, hogy számot vessek életem felett. Fura érzés. most érzem igazán, hogy idősebb lettem. " Ne hagyd, hogy elsodorjanak a dolgok" próbálom,próbálom, de állatira nehéz ám... Néha sokkal egyszerűbb úszni az árral. Tegnap megbántott a kolléganőm, úgylátszik, éppen leszállóágban vagyok. Valahogy kezdenek megint kicsúszni az események az irányításom alól. Tvztem ma és a Doomban volt egy jó jelenet: Valami kisklampec kommandós megkérdezte az öreg rókáktól: Dehát mi fenyeget?- Jegyezd meg jól Öcsi, ami meg akar ölni, az fenyeget! Na szóval akkor engem senki.....De szép is az élet. Sőt, az ÉLET...

Saját szavaim by Galla Miklós 2007.06.13.

2008.04.03. 18:11 | czcilla | Szólj hozzá!

Nigflot, bloorni, kvaakka, bron.

Egy újabb szösszenet 2008.06.12.

2008.04.03. 18:09 | czcilla | Szólj hozzá!

Megkérdezte tőlem valaki, hogy mivel szeretnék foglalkozni elkövetkező éveimben, és én gondolkodás nélkül vágtam rá, hogy gyermeketszülni és felnevelni. Hát ennyire dinka lennék? ennyit változott a felfogásom röpke 15 év alatt? fura, soha életemben nem akartam kisbabát, valahogy akkor ott mégis ez csúszott ki a számon, mint amolyan Voit-Kampf féle teszten. Azóta ezen törpölök. tényleg? én tényleg ezt akarom? nem hiszem el magamat....

Nemrég kaptam 2008.06.12.

2008.04.03. 18:09 | czcilla | Szólj hozzá!

Előbb kaptam, lányok, csajok, asszonyok, ezt muszály közzétennem nektek

1. A kedves férfiak csúnyák.
2. A jóképű férfiak nem kedvesek.
3. A kedves és jóképű férfiak homoszexuálisak.
4. A jóképű, kedves és heteroszexuális férfiak nősek.
5. A nem túl jóképű, de elég kedves férfiak pénztelenek.
6. A nem túl jóképű, de elég kedves és jól kereső férfiak
azt hiszik, hogy a pénzük miatt szeretjük őket.
7. A jóképű pénztelen férfiak a pénzünk miatt szeretnek minket.
8. A jóképű, de nem túl kedves, ám meglehetősen
heteroszexuális férfiak nem találnak minket elég szépnek.
9. A minket szépnek találó, emellett heteroszexuális,
határozottan kedves és jól kereső férfiak félénkek.
10. A megfelelő külsejű, meglehetősen kedves és
heteroszexuális férfiak nem teszik meg az első lépést.
11. A férfiak, akik sosem teszik meg az első lépést,
automatikusan elvesztik irántunk az érdeklődésüket, amint a kezdeményezést a kezünkbe vesszük.
12. A férfiak 50%-a csak a szexre gondol, a másik fele nem gondolkodik.



1. A férfiak olyanok, mint az óvszer baromira tud irritálni!
2. A férfiak olyanok, mint a banán minél idősebb lesz, annál szotyadtabb!
3. A férfiak olyanok, mint az időjárás semmit nem tudsz tenni, hogy megváltoztasd!
4. A férfiak olyanok, mint egy turmixgép akarsz egyet, de nem tudod, h. miért!
5. A férfiak olyanok, mint a csokoládé édes, ízletes...........és azonnal a fenekedre megy!
6. A férfiak olyanok, mint a reklámok egy szavukat sem hiheted!
7. A férfiak olyanok, mint a popcorn kielégít, de csak egy kis időre!
8. A férfiak olyanok, mint a havazás soha nem tudod mikor jön, hány centis lesz, és meddig fog maradni??!!
9. A férfiak olyanok, mint a parkolóhelyek az összes "jó" foglalt, a maradék pedig "mozgássérült"!

Szülinap 2007.06.12.

2008.04.03. 18:07 | czcilla | Szólj hozzá!

 

Hú, megint egy évvel öregebben. számot vetni kellene, de valahogy nem érzem, hogy akkora  jelentősége lenne ennek a napnak. Semmi különbséget nem érzek. Átbeszélgettem valakivel a születésem pillanatát, de semmi ünnepi hangulatom nem támadt, nem volt különbség. Vajon minden születésnapnak így kell eltelnie? muszály egyáltalán ünnepelni? Anya... megfőznéd nekem a szerelmemet... társat egy egész életre... Basszuskulcs még mindíg kavargok... Megleptem magam szülinapomra. kicsit jobban is, mint szerettem volna. egy mp3 lejátszó vettem, gondolván, mekkora jóság lesz a munkahelyemen, a rádiót amúgy sem lehet hallgatni, mert a gépek miatt nem lehet rendesen befogni egy adót sem. Aztán jött egy olyan lehetőség, amit nem lehet kihagyni. szóval, vettem egy új kocsit. illetve, még nem vettem meg, csak megrendeltem. Nagyon szép, fekete, a többit nem sorolom, nő lévén nem olyan fontosak, mint a színe :D

Karibkalózok 2008.06.10.

2008.04.03. 18:06 | czcilla | Szólj hozzá!

Ma végre megnézzük a Karib tenger kalózai 3-at. Hehe, nagyon vártam már... és nem egyedül ülök 3 órán át, barátnőmet beszerveztem. Hogy fog engem útállni a második óra végére :D

Cím nélkül 2008.06.09.

2008.04.03. 18:05 | czcilla | Szólj hozzá!

Muszály kiírnom magamból, mert ülve is egyhelyben toporgok. Nemrégiben összeismerkedtem valakivel, és úgy gondoltam:IGEN, végre megvan, ez az ember lesz Ő. Neki legalább fontos leszek, és baromira nem számít, hogy én mit érzek, mert nem fontos, így legalább nem bánthatnak meg, nem okoznak nekem fájdalmat. Valahogy mégis minden találkozás után úgy jöttem haza, hogy kiégettnek és semmilyennek éreztem magam. Minden apró hibát felnagyítva láttam, és mindíg elütöttem azzal, hogy nem fontos, nem számít, nem érdekel, ezvan, majdmegszokom, meg egyebek. aztán egy találkozás során úgy éreztem, ezt nem tehetem, ez a fiú nem ezt érdemli, nem olyan valakit, aki nem képes viszontszereteni. és ráadásul mielőtt eljött a találkozásra valamivel sikerült leennie magát, és nem volt már ideje átöltözni, vagy nem is vette észre, nem tudom, de amíg vele voltam nem tudtam másra koncentrálni. Vajon felszínes ember vagyok, hogy egy ilyen apróság ennyire el tud tántorítani? Csökönyösen akartam egy kapcsolatot, hogy ne érezzem egyedül vagyok, és mégis, nem tudtam feladni magam. Aztán a következő randevút lemondtam munkára való hivatkozással, és írtam egy emilt a fiúnak, hogy mostanában nemigen lesz időm, majd valamikor, meg ilyenek. a választ nem kaptam meg időben, és nem tudtam, hogy egy időpont volt benne, na mindegy, szóval várt a fiú potyára. aztán elkezdett hívogatni, meg smseket küldözgetni, én meg nem éreztem elég erősnek magam ahhoz, hogy megmondjam, felejtsen el, én nem akarom ezt, nem akarom őt. szóval, nem reagáltam, gondoltam, úgyis leesik a tantusz, már engem is ejtettek ilyen képpen nem egyszer. tegnap este felhívott. késő éjjel, gondolom bulizott a haverjaival, mert erősen ittas volt a hangja. Nem néztem a hívót, csak felvettem a telefont, és akkor kaptam olyan szöveget a fülembe, hogy a fal adta a másikat. oké, igaza van, hogy lehettem volna egyértelműbb is, de az nem igaz, hogy én mindent megígértem neki. semmit nem ígértem, sosem ígérek. senkinek és semmit, olyan van, hogy kilátásba helyezek néhány dolgot, de akkor sem ígérek. Felkavart, az egész. Miért van az, hogy én eddig ezt kaptam, és amikor végre egy egész normális fiúval hoz össze a sors, akkor tőlem is csak ennyire telik? olyan futhatnékom támadt , mint Forrest Gumpnak. És valóban úgy érzem, van úgy hogy az embernek nincs elég köve. Amúgy is kikészült lelkiállapotomban nézelődtem a világhálón, és mibe akadok? barátnőm blogjában: anya: főzz nekem szerelmet, ha már játszóteret tusz főzni, vagy valami ilyesmi, puff, szívem lecsapta a biztosítékot. megyek futok egyet, azt hiszem a rába nincs olyan messze...

Talán eltűnök hirtelen 2007.06.09.

2008.04.03. 18:04 | czcilla | Szólj hozzá!

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

József Attila

valakitől kaptam egy linket, ott olvastam: József Attila élete csak egyszer volt sínen. hát, én inkább majd elsírtam magam, mint nevettem, de abszurdnak abszurd. az előbb hallgattam meg, gondoltam lejegyzem ide, oly gyönyörű, és oly szomorú, és híven tükrözi aktuális lelkiállapotomat. Asszem ma kifutok a világból. Jó hétvégét mindenkinek!

Tolerancia 2008.06.08.

2008.04.03. 18:00 | czcilla | Szólj hozzá!

Vásárolni voltam ma több nagyobb áruházban, és mivel eléggé eltelt a kiscipőm a sok szutyokkal, ami körülöttem zajlik bedugtam a fülem zenével. aki látott, csak annyit látott belőle, hogy egy kis szürke madzag lóg az egyik fülemből. Ahogy sétálgattam, szinte kivétel nélkül mindenki megbámult, eleinte nem tudtam, mivel érdemeltem ki az általam nem igazán vágyott figyelmet, főként, hogy azt tapasztaltam eddig, hogy az emberek igazán egymásra sem néznek, mintha ott sem lenne a másik. Aztán, minnél több üzletbe mentem be, egyre gyanúsabb lett a dolog. még a cipzáramat is megnéztem, hátha... de nem! Mindenemet rendben találtam. Aztán feltűnt, hogy egy nő ráfeledkezett a fülemre. Na, akkor leesett a tantusz, a szánakozó pillantások, az együttérző arcok miért voltak. azt hitték az emberek, hogy siket vagyok, és valóban úgy is kezeltek. egy férfi például, nem vettem észre, hogy a hátam mögött ált, éppen bele voltam feledkezve, a soktucat sajtból melyik lehet a nekem való, mit is válasszak, és szépen kivárta, hogy magamtól vegyem észre, ott van és engedjem tovább, de szólni akkor sem szólt, de még csak meg sem köszönte, hogy odébb létpem. Fura érzés volt, de még tudnék ilyet mesélni, pedig, valóban csak egy mp3 volt a fülemben, nem nagyothalló készülék. a fiataloknak fel sem tűnt, csak az idősebb generáció viszonyult így hozzám. Rettenetes érzés volt, mintha nem is épelméjű lennék, olyan pillantásokat kaptam. Amúgy sem szépnapomat sikerült bearanyozni. Persze, lehet, hogy valójában csak hülyének néztek, amiért fényes nappal kizártam a világot, és csak egyedül jártam. Nem tudom, nem vagyok az a beképzelős fajta, valahogy ez mégis szívenütött, valóban ennyire kevés a tolerancia bennünk a fogyatékossággal élő emberek iránt? Én is ilyen szoktam lenni? Muszály ilyennek lennünk?

Második szülinap 2007.06.06

2008.04.03. 17:58 | czcilla | Szólj hozzá!

 

Ma tölti be a keresztfiam a második életévét :D A kétévesek önbizalmával és tehetségével felcsüccsent az új bringájára, és ahogy kell végigtekert a teraszon. Ájulat. Jó volna újra kétévesnek lenni. én meg lassan gyalogolok a harmincasok tábora felé :( minden nappal közelebb...

Barátság 2007.06.03

2008.04.03. 17:57 | czcilla | Szólj hozzá!

Kezdem átértékelni az életemet. Nehezen megy, de azért sok segítséget kapok. Barátnőm tanácsa: ne menjek bele olyan helyzetekbe, amik nekem nem tetszenek, és ne foglalkozzam olyan dolgokkal, amik nekem nem kellenek. Elég nehéz lesz, mert sokszor hagyom magam belerántani helyzetekbe, amikből aztán nem tudok szabadulni, vagy ha igen, akkor úgy, hogy a végén én sérülök. De ma nem azért akarom írni a bejegyzést, hogy panaszkodjam. Ez a mai nap különlegessé vált nekem. Rájöttem, hogy mennyire fontosak az emberi kapcsolatok az életemben. Lett egy új lelki jóbarátom, illetve, már megvolt, csak nem tudtuk, hogyan is viszonyuljunk egymáshoz, és a vége az lett, szabadon beszélhetünk egymásnak, egymással. Nem ciki, ha azt mondom, szeretlek, és nem érti félre sem, mert tudja, ez nem a szerelemről szól, nem kell magyarázkodni felé. És lett egy haverom is, ami nekem sokat jelent, mert nagyon vágytam már az ő haverságát. És a régi kedves barátnémról sem szeretnék elfeledkezni, hiszen ő mindig mellettem állt eddig is, ha jött a gebasz. És persze, mindig jött. És aztán még a két gyermekkori barátom, akiknek szintén támogatását élvezem, egy fiú, és egy lány, velük már, hú, kimondani is szörnyű, 25éves a barátságom. Gazdag ember vagyok, röviden ennyi a számvetésem, pedig még a családomról nem tettem említést. Paolo Coelho szerint: “Az első lépés felismerni a másikat, tudomást venni a jelenlétéről.” Ez a felismerés született meg bennem, és hihetetlenül jó érzés. Igaz, az író a szerelemre írta ezt, de szerintem minden emberi kapcsolatra igaz. Lehet, hogy kicsit szomorkásnak tűnök, de csupán letaglózott a felismerés. Sok ilyet mindenkinek!

süti beállítások módosítása