Ha én lennék a szerelmed
Minden máshogyan menne
Te is máshogyan mennél
El tőlem, mint tegnap este
Megszoknád a hús szagát
Megszoknád az ólmokat
Megszoknád az életem
Miként a sajátodat

Ha én lennék a szerelmed
Szeretnél mert megszoktad
Ahogy megszokásból rugdalod
Magad elé az álmokat
Ha villanyt oltasz a sötétnek
És halkan kicipzározod őt
És magadba rakod a régi semmit
A megszokott soha el nem jövőt

Ha én lennék a szerelmed
Biztos nevetnél néha
Persze nem többször mint most
Csak rosszabb vicceken ha én a
Szerelmed lennék
Mindig máshogy neveznélek
Termések állatok kis izék
Magamban most is beszélek

Ha én lennék a szerelmed
Biztos hogy a miénk lenne
Az egyszerű igazságok boltja
És te eladó lennél benne
Ősszel mindig lemennénk
A tengerpartra szlottyos fügét
Enni a kiégett fű közül
Akkor ha én lennék

Ha én lennék a szerelmed
Sok szerencsét hozzám
Ígérem nem leszel hibás
De sok múlik majd a kémián
Én már elterveztem mindent
Egy életre elég a dolgunk
Igérem nem lesz sok időnk
Egyedül lenni úgy már voltunk

Ha én lennék a szerelmed
Rám mondanád hogy ez Ő
Csak el kéne hinned
És úgy kellenék neked mint a levegő
Ha én lennék a szerelmed
Biztos sokszor bántanálak
Hogy tudsz így szeretni?
Én soha nem tudnálak

Áldott csodáknak tükre a szemed,
Mert engem nézett,
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya az ölelésnek.
Áldott ezerszer az asszonyságod,
Mert engem nézett, mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz, nagyon szeretlek,
S mert engem szeretsz,
Te vagy az asszony,
Te vagy a legszebb.
/ Ady Endre: Mert engem szeretsz/

Egy átforgolódott éjjel kora hajnalán ültem a géphez, gondolván leírom végre, mostanában min törpölök annyit,és a postáimban kutakodva ráleltem ennek a versnek az ajánlására. és milyen érdekes, pont illik a hangulatomhoz, hiszen hónapok óta ebben a mókuskerékben őrlődöm. Értelmetlenül megjegyzem. Igen igen. sweet november még mindíg. plusz tegnapi elgondolkodtató lelkifröccs: ha nem nézel magadba és nem találod meg azokat az értékeket, amik benned rejlenek, hogy várhatnád el mástól, hogy rájukleljen? A boldogságot magadban kell keresni, és ha az megvan, akkor odavonza azokat az embereket, akik hasonló, vagy ugyan azon a szinten vannak, mint te. haha. amilyen zaklatott és zűrös mostanában az én szívem-lelkem és életem az is csoda, ha a fürdőszobában van 10perc nyugalmam. na nem a lelki feltöltődésre, hiszen ennyi idő alatt hajatmosni sem lehet, hanem, hogy kicsit egyedül legyek. Tehát éppen esélyem sincs a lelki magambanézésre. meg útkeresésre. Barátnőm szavai: Aki még mindíg zoltánozik, annak nincs szüksége másik pasira, mert nem ez az út vezet a felejtéshez. hát tényleg nem. nah, hajnal 6 óra van és már felébredt a keresztlányom, úgyhogy ennyit a blogírásról. útálom a szélmalomharcokat amúgy meg.

III. Az idealista:

• Lelkes, bízik az intuícióiban, igényli a romantikát, keresi az igaz énjét, értékeli a tartalmas kapcsolatokat és a bölcsesség megszerzéséről álmodozik
• Szereti magában, hogy szeretetteljes, kedves és őszinte
• Hajlamos az adakozásra, a spiritualitásra fogékony, megbízható, a kiteljesedésre koncentrál
• Párkapcsolatát intenzíven éli meg, gondoskodó szülő és inspiráló vezető

Életcéljai: harmónia, kellemes érzelmek, intuíció használata, az én jobb megismerése

Erősségei: nagyon ügyesen teremt harmóniát a munkahelyen és a kapcsolatokban. Észreveszi, hogyan lehet mások kedvében járni.

Szereti: érzelmeket, emberek közötti harmóniát, spiritualitást és fantáziát, másokkal való interakciót

Nem szereti: veszekedést és viszálykodást, azokat, akik többre tartják a szabályokat, mint az embereket, ha valaki érzéketlen mások érzelmei vagy szenvedési iránt, a versengést

Amit más típusok nem szeretnek benne: túlérzékeny mások érzéseire, túlzottan empatikus, elrugaszkodottnak és bolondosnak tűnhet mások számára

Az "idealista" az a temperamentum típus, amelyik szenvedélyesen el van foglalva azzal, hogy fejlődjön a személyisége, hogy megtalálja ki is ő valójában és hogyan hozhatja ki magából a legtöbbet. Ez az önismeret iránti éhség vezérli a fantáziáját. És másokat is segíteni akar, hogy tegyék meg ugyanezt az önismereti utat. Az idealistának így legmegfelelőbb emberekkel dolgozni, akár az oktatásban, akár tanácsadásban, újságírásban, minisztériumokban jól teljesítenek. Segít másoknak megtalálni a helyüket az életben, gyakran ösztönözve másokat, hogy találják meg igazi önmagukat és használják ki a bennük rejlő potenciálokat.

Az idealista biztos benne, hogy az együttműködés a legjobb útja annak, hogy mindenki elérje a célját. A konfliktus és konfrontáció elkeseríti, mert úgy érzi szükségtelen gátakat épít emberek közé. Álma, hogy harmonikus, gondoskodó interperszonális kapcsolatokat tudjon kialakítani, és hihetetlen tehetsége van hozzá, hogy más emberek kapcsolatában is ezt elérje. Ez az emberek közti harmónia romantikus ötletnek tűnhet, de az idealista gyógyíthatatlan romantikus, aki inkább arra fókuszál, hogy "mi lehetne", ahelyett hogy mi van valójában az itt és mostban. Abban hisz, hogy az élet tele van lehetőségekkel, amiket csak ki kell aknázni. Nagyon etikusan cselekszik, magas mércéket állít fel magában arról, hogy mi a jó és mi a rossz. Az élet spirituális vagy misztikus dimenziója, a "láthatatlan", sokkal fontosabb számára, mint az anyagi dolgok.

Kapcsolatait áthatja a jóakarat és a szeretet. Hisz abban, hogy segítenie kell másoknak. Általában kevés, de nagyon bensőséges barátai kapcsolatai vannak, a gyerekeivel különlegesen mély kapcsolatra vágyik, szerelemi életében, pedig lelki társat keres, olyan partnert, akivel érzelmileg és spirituálisan kapcsolódni tud, megosztva a legmélyebb érzelmeit és a bonyolult belső világát.

A lakosság kb. 20-30 %-a "idealista" típus, ami nagyon jó, mert insprilája a többieket lelkesedésével és idealizmusával.

Gyulladt testedre az éj leszáll
Eső szakad szakadatlanul
A fehér csempék közt a tér sivár
Felhőhad az égen felvonul

Az orvos jól beszél, a rímtelen közöny
Megdermeszt, bár nem is hallhatod
Görcsösen hiszem, hogy jön rád még öröm
Ahogy beadja a komor oldatot

Ébredj, éledj, ha fáj is, nyisd fel a szemedet
Mozdulj, virradj, máris, mondd ki a nevemet
Kelj fel, egy jel kell, egy sóhaj, minden perc nehezebb
Törd meg a csöndet egy szóval, én nem kérek egyebet
Soha már

Sápadt arcodon a láz dereng
Koldus lelkeden átfúj a szél
Az ágyad és a szíved meghasadva reng
Köd mögött a hold, mint aki fél

Az álom partján aztán hozzád lép egy árny
Díszruháját karddal vágja szét
Úgy borul föléd, mint angyal hordta szárny
Szent Márton rád teríti fényes köpenyét

Ébredj, éledj, ha fáj is, nyisd fel a szemedet
Mozdulj, virradj, máris, mondd ki a nevemet
Kelj fel, egy jel kell, egy sóhaj, minden perc nehezebb
Törd meg a csöndet egy szóval, én nem kérek egyebet
Soha már

Ébredj fel
Élned kell
Ébredj fel
Élned kell

Ébredj, éledj, ha fáj is, nyisd fel a szemedet
Mozdulj, virradj, máris, mondd ki a nevemet
Kelj fel, egy jel kell, egy sóhaj, minden perc nehezebb
Törd meg a csöndet egy szóval, én nem kérek egyebet
Soha már

Úgy szeretnék végre álmodni. Ébrenlevős-kedves-szépet. Álmot, amit el nem vehet sem az idő, sem emberi akarat. Álmot, mint születésem előtt, a világ tudójaként, mégis távolt tőle, békében és biztonságban.

Névmisszió számod:
38654693539391
Számjegyek összege:
3+8+6+5+4+6+9+3+5+3+9+3+9+1=74
7+4=11
1+1=2
Eredmény:
2 (Hold)
Jellemzés:
Fő jellemzők: nőiesség, érzékenység, érzelmesség, labilitás, változékonyság.
Rendkivül empatikus, megértő és segítőkész, aki lelki érzékenysége miatt erősen függ a környezetétől. Nehezen vállal felelősséget, és mindig kerülő úton ér célba. Nem lehet kész érvekkel meggyőzni, csak érzelmi alapon. Kellemes beszélgetőpartner, könnyen megnyitja az emberek lelkét, bár őt nehéz kiismerni. Hangulata változékony, kiszámíthatatlan. Általában kitünő megérzésekkel, telepatikus képességgel rendelkezik.
Életfilozófiája: szeretni, a másikat meghallgatni, a problémákat inkább elkerülni.
Legnagyobb félelme: mindig attól retteg, hogy nem szeretik eléggé, ezért érzelmeivel manipulál.
Ideális foglalkozás: főállású anya, szociális vagy humán terület.

"Ne a tükröt törd szét, ha nem tetszik az önarckép..." árad felém a rádióból,  mellette barátnőm szavai a fülemben: a gyógyulásra öszpontosíts, ne a hülyeségeidet hajtsd újra meg újra. Az örök körforgás, mindíg ugyanazokat a hibákat vétjük, és ameddig egy feladatot nem oldottunk meg, addig megrekedünk abban az állapotban és nem tudunk kilépni, amíg meg nem tanultuk a leckét. amolyan taposómalom ez. egyfajta mókuskerék, amit azért talált fel az élet, hogy legyen értelme a jelenlétnek. nahát, én már ezt is megfejtettem :P szóval a gyógyulás mechanizmusa előszöris fel kell ismerni, hogy valami nincs rendben, álltalában ez a legnehezebb feladat, hiszen szembenézni önmagunkal sokkal nehezebb, mint mást kívülről "kivesézni". Egy alkoholista is csak nagy nehezen ébred rá: BAJBAN VAGYOK. A lelki eredetű problémákat sokkal nehezebb elismerni, mert az csak szélsőséges esetekben produkál fizikai tüneteket (hűűű, hogy én milyen tudományos lettem :DDD) Ha ez megvan akkor keresni kell egy célt, hogy érdemes legyen meggyógyulni. Ez is megvan? Akkor itt az ideje, hogy támogasd a szervezetedet és a lelkedet a gyógyulás útján az akaratoddal. Válts életvitelt. Nem kell neked az a rengeteg zsírban fröcsögő és csokiban úszó kaja, helyette egyél sok zöldet, friss gyümlcsöt, keresd meg a te szervezetedhez legjobban illő táplálkozási formát, főzz külön, hamarosan úgyis azon kapod magad, hogy egyre kevesebb kaja jut és mind többet kell főznöd, mert a családod is átkap az újfajta étkekre.  Gondolkodj minél többet, kezd el azzal, hogy mi történt veled, ami miatt megbetegedett a lelked. és szépen lassan dolgozd fel és lépj tovább. igyekezz olyan dolgokra koncentrálni, amik fontosak. Ne engedd, hogy mások olyan helyzetekbe kényszerítsenek, amiket te nem szeretnél, esetleg kimondottan kellemetlennek találsz. ne adj többet magadból, mint amennyit kapsz, a végére úgyis csak azok az emberek maradnak melletted, akik igazán fontosak és akikkel jó kapcsolatod van/lehet. Eltűnnek a kihasználók, a lehúzók és az idézőjeles barátok. Kérj segítséget, ez talán a legfontosabb, egy lelki társ, akinek elmondhatod gondod-bajod és aki nem nevet ki érte ha újra és újra ugyanazokat a butaságokat mondod-teszed, és segít átlépni őket. ha mindez megvan, akkor részint te egy szerencsés ember vagy, részint ott van a kezedben a gyógyulás, hiszen már csak az idő az, amire szükséged van ahhoz, hogy azt mond: erre az életre vártam, végre az az ember lehetek, aki mindíg is lenni vágytam. Szerintem ez a gyógyulás mechanizmusa, kérlek, ha nem értesz egyet velem szálj szembe és tágítsuk egymás világnézetét :

Hogyan kell felvenni a régi élet fonalát?! Hogyan folytatod tovább, ha a szíved mélyén kezded megérteni, nincs már visszaút!? Vannak dolgok, amiket az idő sem képes helyrehozni. Olyan túlságosan mély sebek, amelyek hatalmukba kerítenek.

Pocsék érzés várni valamit, mint a jézuskát, és aztán rájönni, hogy az sosem fog eljönni.

Fent csücsült a holló,
falt sok pusztadőrit,
annyi maradt mégis,
majd lehúzta csőrit.
Lent a rókánál egy jó nagy ementáli,
de már falánk gyomra kezdett ellenállni.
Hogy látta a hollót ez a megcsömörlött,
-Brrr, még egy sajt!-morgott-Vigye el az ördög!
-Hogy vagyunk?- Szólt oda a holló ásítva,
s a sajtja lehullott a sejmes pázsitra.
-Jujj vidd el!- nyöszörgött undorral a róka,
s amit tett, azóta nevezték el róla.

Meg kellett írnom ma egy levelet, amiből most írok ide egy kicsit, mert úgy érzem, évezredes bölcsességekre jöttem rá. itt most közzé teszem őket :)
A boldogság olyan múlékony állapot, ami után csak az üresség van. ne engedd, hogy ez megtörténjen, mert az maga a halál. minden tönkrement szerelem egy kisseb halál, amiből borzasztó nehéz felépülni. ezekre a sebekre nincs gyógyszer és nincs kötszer. az idő nem gyógyít, ez butaság, csupán elfedi a sebeket, és azok továbbra is ottmaradnak és mételyként mérgezik az életet.

Tegnap este olyan karácsonyozhatnékom lett, hogy csak na :D kezdem megismerni kicsit jobban magamat, és lasan tudatosul bennem: milyen nő szeretnék lenni. kicsit rámfér a pihi. VÉGRE KARÁCSONY jah, karácsony és hanuka egyben ez a karácsuka, vallástalan lévén nem mindegy mit tartok? kicsit mindenből, hogy csak a szeretet legyen a lényeg :)

Szóval a búcsúzó nap fényébe fekszünk
Búsulóval aki nőm és várja a holdat
Nézek rá ő meg: -Mondjad! kérdezem
Mi a baja mindig ezt kérdezem, Ő meg
Mindig ezt mondja: -Semmi nincsen
Persze mer ami érdekes az meg van
Írva minden ugye azért nincsen? –kérdezem
Nem azért –válaszolja- hanem azért
Mert meg van minden baszva

Ja azért és hagyja? Hagyja sőt akarja
Hogy valami basztassa
Abból látszik hogy él
Abból látszik hogy él?
Na ne hülyéskedjél!
Abból látszik hogy él és él és
Közben nem henyél

Mint sötétet a fény-
                               úgy szeretlek.
Mint utazó a megürült padot,
És úgy szeretlek most, ahogy mély
vizeknek halai az iszapot.
Tenyeremben símogatás lapul,
-úgy bújnak meg, mint házak közt a csöpp terek-
                  Elment a Kedves.
                               Én engedtem el,
mint léggömb zsinegét a kisgyermek.

Az élet nem a lélegzetvételek számától függ, hanem azoktól a pillanatoktól amiktöl eláll a lélegzetünk..

Egy átsírt ésjjel, egy végleges döntés, egy lehetetlen helyzet, pánik, elfogadás, és a vége: megnyugvás és szomorúság. Nincs baj, csak a reakciók meglepőek, a sajátjaim. és újra csak a tudat: egyedül vagy. nincs érzés, ami felülmúlja: akarat és belenyugvás együtt. Ostobaság. Hisztéria. pánik. Ma nagyon közlékeny vagyok megint. pfffh. ennyire futja csak.

Érdeklődés hiányában a holnap elmarad.

Valaki untat, azt hiszem Én.

Mostanában furán alakul az életem. nem értem, mi folyik körülöttem, de megint sikerült akkora kakát kavarni, hogy ki sem látok belőle. naná, hogy pasi, csak nem látom értelmét a dolgaimnak. képtelenség, hogy amikor majdnem megvesztem a szeretethiánytól, a kutyának se kellettem, most, mire eldöntöttem, nem kell nekem senki, akkor meg csőstől jönnek olyanok az életembe, hogy simán hosszútávra lehetne velük tervezni. de miért mind most és miért egyszerre? vajon megint mi a rossebet tettem a sors ellen, hogy ilyen feladatot rótt rám, hogy a nemetmondás képességét kelljen elsajátítanom? kinek mondjak nemet? ki az, akinek igent? ááááááááááááááá, megint futnom kell, remélem, lesz, aki velem tart a rohanásban :)

utóirat : muffinsütő megvan,ha valaki lát jó pizzatányérakat szóljon, nem találtam, pedig nászajándék lesz :)))

utóutóirat: érdeklődés mégis akad, megtartjuk a holnapokat :))))))

Egy lány fülébe súgok
Szerelmeset, szépet,
Azt,hogy a szerelem
Idebenn úgy éget.

Lágyan sugalmazó
Szellő száll a szélben,
Vastag fülzsírcsatak
Van a lány fülében.

Előbb néztük meg az Anya, lánya, unokája című, magyarországon vígjátéknak beharangozott filmet. Hát, nem tudom, valahogy nekem nem sikerült rajta nevetni, ami azt illeti elpityeredtem rajta, és nem én voltam az egyetlen. Vajon vannak az életben olyan titkok, amiknek nem szabad napvilágot látniuk, vagy csak családon belül szabad őket kinyilatkozni, esetleg ország világ előtt szétkiabálni? Vajon képes-e az ember lelke feldolgozni mindent, vagy vannak dolgok, amik örök időkre megmaradnak, és mételyként mérgezik a mindennapokat és az ünnepeket együtt? lehet-e élni vagy túlélni, ha elvesznek tőlünk dolgokat? Nem emlékszem a mondatra, de valami olyasmi volt, hogy a bízni tudást képességét veszik el tőlünk, hogy különbséget tudjunk tenni igaz és hamis között. Mert csak az szerethet igazán, aki képes megbízni a másikban. Mit jelenthet a szeretet, és mit a szerelem? mi a mezsgye a kettő között? honnan lehet tudni, mikor melyik az igazi?honnan lehet tudni, létezik-e vajon egyik vagy a másik? Amint látod felkavarodtam, teli kérdéssel, feldolgozni való fájdalmas, eltemetett emlékkel. lesz mit csinálni a hétvégén :/

Van úgy, hogy az embernek nincs elég köve. Egyik kedvenc idézetem, sokszor használom, amikor éppen futhatnékom támad, és persze miért ne támadhatna, amikor minden a fejemre nől szép lassan? megint sikerült hullámvölgybe kerülnöm. most éppen kezd rendeződni a családban minden, már apa is jobban van, a gyerekek is egyre értelmesebbek, és csak néha kenik a szőnyegembe a csokijukat :/ , a munkámat is sikerül egyre jobban nemszeretni, mert valakinek mindíg sikerül beszólni, megbántani, megsérteni etc.... szóval mondom, minden oké, és mégis padlót fogtam, mint banya a seprűről leestében. azon kaptam magam az utóbbi másfél-két hónapban sikerült totál elszigetelnem magam a környezetemtől, és nem tudom, vagyis inkább nem akarom tudni, hogy miért. igazi egyedüllétre, magányra vágyom, megőrülök, hogy anyám félóránként berohangál hozzám mindenféle mondvacsinált indokokkal, csak mert ő nem képes majd 60 évesen önállóságra. hideg van, már nem tudok kimenni a hegyre, hogy végre önmagammal, a gondolataimmal lehessek kettesben. kissé skizo állapotok? hmm, valószínű, bár néha jó kívülállóként is megvizsgálni, na vajon milyen kakiba kerültem már megint? mostanában nem naon írogattam, mert egyrészt rengeteg minden mondanivalóm lett volna, másrészt ezerszer több eltitkolnivalóm. barátnőm babciját tegnap megölelgettem. jól le is bukott :D kemény, és dolgos hétvége vár rám, már előre útálom. vajon szeretném még a palacsintát?